Traces of the heart

Sziasztok!

Megnyílt az új blogom, és itt a link is:

www.tth-bymesi28.blogspot.com

Hírek =)

Sziasztok!

Van itt egy-két dolog, most, hogy közeledünk egy csodaszép ünnephez, a karácsonyhoz :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nagyon várom!

A karácsonyi visszaszámláló már kinn van egy jó ideje a blogon, és most felpakoltam egy karácsonyi dizit is, mert ahogy keresgéltem, ez nagyon megtetszett :D És ha műr lúd, legyen kövér, a rendes zenelejátszó mellé lett egy másik is, amin karácsonyi számok vannak, amiket imádok :D

Miután karácsony előtt rendszerint bezsongok és olyan leszek, mint egy túlpörgött búgócsiga, ennek jobbára ti isszátok meg a levét :P Nem, csak vicceltem xD Azért majd igyekszem elviselhető lenni :))

A másik bejelenteni való, hogy pár nap múlva, egészen pontosan december elsején megnyílik majd az új blogom, amin egy saját vámpíros történet kap majd helyet. Akik olvasták a You are my Destiny-t, azoknak ezzel nem mondok sok újat :)

A történet címe Traces of the heart lesz, ami magyarul annyit tesz, Nyomok a szívben :)

Nem nagyon volt ötletem, de azt hiszem, ez illik rá.

A sztoriról annyit, hogy adott egy lány, Camilla, akinek a szerelme a New Yorki vérfarkas klán vezére, és adott egy New York közelében élő vámpírcsalád, aminek az egyik tagja elüti a lányt, és ezzel olyan lavinát indít el, aminek senki nem látja a végét.

Hogy mi lesz ebből?

Nos, azt még én se tudom biztosan, úgyhogy lehet rettegni xD

Remélem, kedvet kaptatok hozzá, és kíváncsiak vagytok egy újabb bonyodalmakkal teli történetre az én tollamból, azaz... billentyűzetemből :)

Ha elkészült a blog, kirakom majd a linket is ;)

puszi nektek!

mesi28

Egy nyári szerelem

Sziasztok!

Hát, újra itt vagyok, mert rám jött valamiféle íráskényszer xD

nem tudom, milyen lett, mert... mert csak :D

örülnék a kommenteknek!

lécci, ne kelljen könyörögni!

Tudom, hogy elmentél, 

És nem jössz vissza már.

Tudom, hogy szerettél,

De elmúlt a nyár.

Számodra nem volt más,

Csak egy kósza románc.

De az én szívemben még ég, s tüzel a láng.

Hiányzol még úgy is, hogy tudom csak játszottál.

Hiányzol még úgy is, hogy tudom, sosem szerettél igazán.

Felveszem a kedvenc pólóm, és rád emlékeztet,

Ezt viseltem, mikor először találkoztam veled.

Elmegyek a játszótér előtt,

És szomorúan mosolygok, mert veled ültem a hintában egy napfényes délelőtt.

De elmúlt a nyár, hullanak a levelek már,

Én pedig elhatároztam: Nem kínzom magam tovább!

Kitörlöm képed a szívemből, és nem gondolok többé rád.

Legjobb barát

Sziasztok!

Megint jött az ihlet, ezzel a verssel szeretném megköszönni a barátaimnak, hogy vannak nekem. Bár valószínűleg nem olvassák, azért mégis.:)

Sokszor kiállhatatlan vagyok, meg lökött, de nagyon szeretlek titeket :))

Legjobb barát

Látja bennem az értéket,

Mikor mindenki kinevet.

Megtartja a titkaimat,

Kiállunk egymás mellett.

Azért kérdi: „Hogy vagy?”

Mert tényleg érdekli.

S nem kell azt mondanom:

Jól vagyok, minden okés,

Ha legszívesebben sikítanék.

És ha igazán nagy a baj,

Mikor már közeledik a robaj.

Mikor mindenki más ott hagy,

Te itt állsz mellettem.

Bátorítóan rám mosolyogsz.

„Ne félj, menni fog!”

Igen, te vagy a legjobb barátom!

Veled játszottam a homokozóban.

Neked mondtam el minden titkomat.

Te leszel a tanú az esküvőmön,

És ha megöregszünk,

És kiállhatatlan vén banyák leszünk,

És mindig elhagyjuk az olvasó szemüvegünk.

Veled fogok kártyázni az idősek otthonában,

Mert a legjobb barátom vagy!

Álarc mögött

Sziasztok!

Hoztam megint egy verset hosszabb idő után:) Sajna eléggé zsúfolt most az életem minden perce, ezért kevesebb időm jut ilyesmikre, ezt is úgy órák alatt firkálgattam, de végül csak kész lett:)

Nekem ez az egyik kedvencem eddig:) Rólam szól, de mégsem... nekem végül az írás segítségével sikerült kitörnöm ebből a megjátszósdiból :))

Álarc mögött

Azt hiszed, ismersz, mert tudod a nevem.

Azt hiszed, mindent tudsz rólam, mert beszéltünk egyszer.

Még én sem tudom, ki is vagyok valójában,

Keresem, kutatom az utam a nagyvilágban.

Nem ismerhetsz, hisz álarcot viselek,

Mely védőn eltakarja igazi énemet.

Mert így biztonságban érzem magam.

Így tudom, hogy nem bánthatnak.

Jégpáncél borít minden egyes nap.

Azt hiszed, jó kedvem van, mert nevetek a vicceden.

Nem láthatod legbelül a sebeket a szívemen.

Vidáman mosolygok, azt hiszed boldog vagyok.

De a szememben könny csillog titkon.

A látszat, a külcsíny egy dolog.

A szív sokszor más dallamot dobog.

Az én lelkem szomorú melódiát énekel,

De elbújtatom álarc mögé,

Ne láthassa senki se.

Nevetek, s nem veszem észre,

hogy az álarc, mit eddig csak viseltem,

Belém égett, s én lettem.

Őszi reggel

Őszi reggel

Ez a vers abszolút én vagyok. Az én egyik reggelem, csak kicsit másképp :)

Hideg, borzongató őszi reggel,

A csípős szél arcomba vág.

Nehéz táska húzza a vállam, az iskolába megyek már.

Zakatolva jön a villamos,

Sárga fénye színt visz a szürkeségbe.

Felszállok, s leülök a hátsó végébe.

Kibámulok a szomorú világba,

Forró leheletem nyomot hagy az ablakon,

Kósza esőcseppek szaladnak végig azon.

Elmélyülten az üvegre rajzolgatok

Mindenfélét, ami csak eszembe jut.

Tűnődve nézem az ábrákat.

Csak a képzeletem játéka,

Mégis, az én világom kis darabja.

S a villamos monoton zaja a szimfóniája.

Ez nem a Varázsfuvola, csak a való világ.

S mégis… néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.

Pillanat

Pillanat

Csak egy röpke pillanat volt,

Mikor a tükörben megcsillant a hold.

Egyetlen pillantás,

Mikor elragadott a varázs.

Apró rezzenés,

Mikor kezetek véletlen összeért.

Csak az élet egy jelenete,

Egyetlen filmkocka,

És azon kapod magad, hogy hiába minden, elszállt tova.

Mert a holdat eltakarta a felhő,

Mert a kezét elkapta kezedtől,

De az élet ettől szép,

Mert minden csak egy pillanat,

És ez alkotja a filmet, ami te vagy.

Szenvedély

Hello!

Hoztam egy újabb verset, ezt igazából (hülyén fog hangzani) a Buffy a vámpírok réme c. sorozat egyik része ihlette, konkrétan a 2. évad szenvedély címmel ellátott része, nagy hatással volt rám, főleg az, akinek a szemszöge volt a rész, és nagyon tetszett is, mert szerintem sok igazság volt benne.

Aki látta a sorozatot, tudja miről beszélek, aki még nem, annak pedig (amennyiben szereti az izgalom, a szerelem, a legendák és a horro keverékét), annak tudom ajánlani, fenn van neten az összes évadja, és én imádom :)

Most pedig ennyi szövegelés után itt a vers, remélem tetszeni fog, és nagyon örülnék pár kominak:)

Szenvedély

Az érzelmek semmihez sem foghatók.

Azok nélkül csak szürkeséget kapsz a naptól.

A szenvedély szélsőséges.

Letisztítja az érzéseidet.

A szerelem lobogó lángja,

A gyűlölet égető szilánkja,

A vágy mindent elsöprő ára,

A bosszú keserédes zamata.

Mert mindez szenvedély.

Mert mindez igazi, éltető kéj.

Néha elvakít mindez.

Néha hibát követ el, aki érez.

De mégis a szenvedély éltet,

Mert enélkül az ember üres, csak létez.

Egy érzés...

Hello!

Régen hoztam már verset. Nem is nagyon írtam mostanában. Már nem olyan egyszerű minden, mint régen. Ez a vers pedig a mostani érzéseimet foglalja össze.

Remélem tetszeni fog:)

Örülnék a kritikáknak...

Néha úgy érzem, összeroppanok,

Hogy a súly alatt megszakadok.

Nem hallom a szívemben a zenét,

Csak a felhőket látom, a mennydörgést.

Utoljára a remény hal meg?

Pedig nem reménykedek,

S mégis itt vagyok, élek.

Hova tűnt az optimista lány?

Akire rámosolyog a világ.

Szeretnék erős lenni.

Szeretnék a gondokkal mebirkózni.

De az angyal is csak ember ha letépik szárnyait,

A gazella is védtelen, ha eltörik lábait.

Kipukkadt a burok, ami eddig védett,

És rájöttem, ez nem mese.

Itt harcolni kell.

S nincs semmilyen szuperhős, aki majd megment.

Az élet nehéz.

Kezdek rájönni.

És rádöbbentem, hogy ha ez a valóság,

Én nem akarok felnőni.

Már megint a régi nóta...

Sziasztok!

Igen, igen már megint a régi nóta!

Azt mondtátok, érdekelnek a verseim, meg a fordítások, meg az ilyesmi dolgok. Mert habár a történet véget ért, nem akartam csak úgy itt hagyni ezt a blogot, hisz ez volt életem első írása, a szívemhez nőtt, és ti is :)

Viszont megint ott vagyunk, ahol a part szakad.

Nem írtok komit.

De egyáltalán nem!

Az utolsó versemhez a 85 ember közül, aki ide feliratkozott, senki sem írt egyetlen egy szót se, de még csak annyit se, hogy jó vagy rossz!

Nem fogom koptatni a klaviatúrám, hogy miért is fontos nekem, sőt mindenkinek, aki blogot vezet, vagy ír, hisz már kismilliószor elmondtam chatben, bejegyzésben, mindenhogy, ahogy csak tudtam.

Szóval most már tényleg döntsétek el, mit akartok, mert imádok ugyan verseket írni, de ha ez titeket nem érdekel, nem baj, nem fogok senkit se megenni érte.

Csak akkor mondjátok meg!

Ha azt akarjátok, hogy teljesen fejezzem be ezt a blogot, mert nincs értelme, azért se fogom a fejét leüvölteni senkinek, még csak képletesen sem. Az se zavar, ha névtelenül írtok.

De néma gyereknek anyja se érti a szavát!

puszi

mesi28

Ha nincs tovább...

Sziasztok!

Ma este írtam még egy verset, ami pontosan tükrözi a jelenlegi lelki állapotom, úgyhogy azért lett ilyen, sajnálom :)

Azért a kommenteknek nagyon örülnék!

puszi

mesi28

Ha nincs tovább...

Mindennap történik valami,

Néha jó, néha rossz.

Olyankor persze bosszankodsz, szomorkodsz,

Aztán megintcsak történik valami,

egyre több dolog, csak gyűlik és gyűlik.

Kezd betemetni, és azt érzed, a súly összenyom.

Egyenként megoldalnád magad,

de így nem megy, nem bírod el a gondjaidat.

Olyankor minden a felszínre tör,

Amin már túlléptél és az is, amit csak eltemettél.

Olyankor elég egy pöccintés, és a kártyavár összedől.

A térdeid megremegnek a súly alatt, mit a válladra vettél.

Elönt a reménytelenség.

Azt gondolod, "nem vagyok elég erős",

és már csak sírni akarsz.

Hogy kiadd magadból, a fájdalmat.

Azt érzed, ez a világ nem neked való már.

Nincs több élmény, ami rád vár.

Amikor már minden mindegy,

legszívesebben egyedül lennél egy távoli békés szigeten.

Van, hogy tényleg nincs remény,

van, hogy tényleg nincs kiút,

van, hogy ott a vége, s ennyi volt...

Let it rain

Sziasztok!

Hoztam még egy verset, amit ma írtam, igazából nem tudom, honnan jött, mert hét ágra süt a nap odakinn, de ezt sikerült kreálnom. Közben csak egy számot hallgattam, Leona Lewis Footprints in the sand című dalát, szerintem gyönyörű, itt egy link is: katt ide

És akkor itt a vers:

Let it rain

Az utca néptelen, az eső szakad,

Megannyi csepp koppanását viseli a sötét aszfalt.

Nem dörög, nem villámlik,

Az eső békésen, de megállíthatatlanul csak hullik és hullik.

Lehajtott fejjel sétálok a kihalt városban,

Oldalra nézve meglátom, ahogy egy szerelmes pár fázósan, 

összebújik nagy, piros esernyőjük alatt boldogan.

A fájdalom elborít, könnyeim kicsordulnak,

Ahogy belém hasít a tudat: engem elhagytak.

Sétálok tovább, s reménykedek,

Hogy senki nem látja, összetörték a szívemet.

Csak reménykedek,

Az eső elmossa a fájdalmat,

S nem marad semmi, ami ilyen pokolian tüzelhet, éghet, fájhat.

Csak megyek és megyek,

Azt se tudom, merre, 

De ismerem magamat,

S tudom a vágyamat:

Essen csak az eső, mossa el tétova lábnyomaimat.

Nem lehet mindenki elégedett, boldog,

Nem oszthat folyton happy endet a sors.

Én már csak abban reménykedem,

Majd az eső kitisztítja a lelkem.

Álmodj!

Sziasztok!

Nem, nem javult meg a gépem de tegnap este álmomban jött az ihlet, és írtam egy újabb verset, szal ameddig nem lesz megint minden a régi, ezzel kell beérnetek, sajnálom :(

Itt a vers, remélem tetszeni fog :)

Egyébként a versekhez is pls írjatok komikat, mert nagyon nagyon örülnék neki, h egyáltalán van e rá igény, meg milyenek, mit gondoltok, fontos lenne!:)

Előre is köszi!

puszi

Álmodj!

Mindenki azt mondja,

szállj le a földre.

Mindenki csak azt szajkózza,

szedd magad össze végre.

Pedig te még álmodnál,

Csak szállnál tovább és tovább az álmok színes szárnyán.

Én azt mondom,

Álmodj hát,

Álmodj csak,

Álmodj nagyokat, csodás illúziókat.

Mindegy, hány éves vagy.

Egy csöppnyi szabadság a képzelet mezején,

Egy kis fiolába zárt boldogság, csupán egy illanó szappanbuborék.

Mégis, a hétköznapok szürkeségében kincset ér.

Légy boldog egy futó percre ebben a rohanó világban,

Lehetsz akárki, akárhol, akárkivel álmodban.

Az álom szabadság.

Olyankor távol a valóság.

Ezért én azt mondom,

Álmodj hát,

Álmodj csak,

Álmodj nagyokat, csodás illúziókat.

Mert megéri!

Mert mindenkinek kell álmodni!

Álmok nélkül nincsen holnap,

Álmok nélkül silány a tegnap.

Álmok nélkül szürkén telik a nap.

Repülj csak,

Szállj a magasba,

Mert az álmok szabadsága mindenkinek jár!

Ne hagyd, hogy fásulttá tegyen a valóság.

Ha nehéz az élet,

Ha nem bírod tovább,

Álmodd meg a saját csodád!

Egyedül a nagyvilágban

Sziasztok!

Végre volt időm, és begépeltem az eddig megírt verseimet is, szóval most szerintem fokozatosan fognak felkerülni. Kezdetnek ezt az elég szomorú verset hoztam, ezt akkor írtam, amikor már mindenből elegem volt, és nagyon egyedül éreztem magam. Pedig minden olyan volt, mint általában...:)

Egyedül a nagyvilágban

A forgalmas utcán sétálok,

S annyi ember siet, ténfereg, vánszorog.

A villamosra szállok,

Oly sokan vannak körülöttem.

Mégis, egyedül vagyok, érzem.

Hiába áll valaki mellettem.

Nézünk, de nem látunk,

Küzdünk, de nincs célunk.

Vagyunk, de nem élünk.

Hallunk, de nem értünk.

Minek a szív, ha nem érez?

Minek a szó, ha nem igaz?

Mire jó mindez?

Ha úgyse használjuk,

Szívből, őszintén, bizalommal?

Egyedül vagyok, te is egyedül vagy.

A csatát egyedül kell megvívnod majd.

Vagy kiállsz magadért, vagy beolvadsz.

A gyengék elbuknak.

Én az voltam.

Emlékezz rám

Sziasztok!

Akik olvassák a másik blogom, azok tudják, hogy tegnap megnéztem a remember me-t a mozikban.

Bár nem vártam tőle sok mindent, nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és nagyon elgondolkodtatott.

Aztán meg jött az ihlet, és írtam egy verset arról, hogy többek között mit üzent számomra a film.

Van benne egy idézet is Gandhitól, ami többször megjelenik a filmben is, így beleraktam

Remélem tetszeni fog!

Az emlékek fontosak,

Azok tettek azzá, aki most vagy.

De nem élhetsz a múltban,

Mert egyszer rádöbbensz, rájössz,

Már nincs is jövőd.

Nincs már több időd.

Az ember mulandó,

Az idő szaladó,

A világ pedig kegyetlen forog tovább,

Nem áll meg, nem vár rád, se rám.

Nap napot követ,

S te már nem vagy itt velem,

Hogy megfogd kezemet.

Annyi véletlen van,

Ez az, mi mindent mozgat.

Talán meg volt írva a nagy könyvben,

Talán Isten gondolta ki az égben.

Lehet, hogy tényleg jelentéktelen minden, amit teszünk,

De akkor is meg kell tennünk,

Mert senki más nem fogja helyettünk.

A veszteség átformál,

Minden megváltozik,

Az ember pedig vagy megszök, vagy megszokik.

Az emlékek tesznek mássá.

Ha nem leszek már,

Kérlek téged,

Emlékezz rám…

Kislányos ábránd

Sziasztok!

Itt van még egy vers, mostanában nagyon belejöttem, és rájöttem, hogy imádok verseket írni :)

Azért nem raktam még fel őket, mert nincsenek begépelve, csak aztán netezés közben jött az ihlet. Most amúgy is ilyen letargikus hangulatban vagyok. Csomó szomorú számot hallgatok, lehet, hogy ez hozta ki belőlem. Azért remélem tetszik, és szívesen vennék pár kommentet is;)

Kislányos ábránd

Csak egy kislányos ábránd,

Mi összetört, mikor elhagytál.

Fájtak a szavak, miket hozzám vágtál.

Dühös voltál, csalódtam benned, te is csalódtál.

Egyszerűen nem működött,

Mégis sajnálom, hogy így végződött.

Szerettelek, szerettél te is.

De közbeszólt a sors, a végzet is.

Nem te vagy a szőke hercegem,

Ki dacolva mindennel,

Eljön, hogy megmentsen.

Nem én vagyok a hercegnőd,

Ki karjaiba zár a csata után forrón, szeretőn.

Nem mi vagyunk a boldog gerlepár,

Ez a mese nem rólunk szól már.

Túl szép volt, hogy igaz legyen,

Mégsem bántam meg egyetlen percet sem.

Az utunk külön válik végleg,

kósza könnyem a száll utánad a szélben.

Nyelvtan óra

Hali lányok!

Hát múlt pénteken borzalmasan untam a nyelvtant, nem tudom, mikor utáltam ennyire utoljára, és hát ahogy a plafon nem létező repedéseit vizslattam, jött az ihlet, és írtam a nyelvtan óráról egy verset xD

Nem egy nagy művészeti értékkel rendelkező versike, dehát nézzétek el ezt nekem péntek utolsó órában xP

Nyelvtanóra

Nyelvtan órán ülök,

Unottan könyökölök.

Majd elalszom az unalomtól,

Megőrülök az összetett mondatoktól.

Sóvárogva bámulom a kinti verőfényt,

A gondtalan napsütést,

Közben azon gondolkodom,

Mit tettem az életben,

Hogy ezt a kínzást érdemlem?

Most az órát bámulom,

A mutató csak vánszorog.

Egy hét múlva viszontlátom

Imádott tantárgyam, szeretett tanárom.

Addig is nyugtom van,

Csak a házit kell majd lemásoljam.

Nickelback-If today was your last day

Hello!

Hát, már volt egy dalszöveg fordításom, és mivel mondtátok, hogy szívesen látnátok még ilyeneket, hát itt van a következő :D Ez is egy Nickelback szám, az egyik kedvencem, mert nem csak egy sláger. Van mondanivalója, üzenete és mindenkihez szól, és mégis mindenkinek mást mond.

Egyébként ez a legtöbb Nickelback számra igaz, úgyhogy valószínűleg elsősorban ilyeneket fogok fordítgatni, de ha megkértek rá, lefordítok nektek bármit :)

Nem is dumálok többet, itt a fordítás és a link, ahol meg tudod hallgatni:

katt ide a meghallgatásáért ;)

IF TODAY WAS YOUR LAST DAY

My best friend gave me the best advice

He said each day's a gift and not a given right

Leave no stone unturned, leave your fears behind

And try to take the path less traveled by

That first step you take is the longest stride

If today was your last day

and tomorrow was too late

Could you say goodbye to yesterday?

Would you live each moment like your last?

Leave old pictures in the past

Donate every dime you have?

If today was your last day

Against the grain should be a way of life

What's worth the prize is always worth the fight

Every second counts 'cause there's no second try

So live like you'll never live it twice

Don't take the free ride in your own life

If today was your last day

and tomorrow was too late

Could you say goodbye to yesterday?

Would you live each moment like your last?

Leave old pictures in the past

Donate every dime you have?

Would you call old friends you never see?

Reminisce of memories

Would you forgive your enemies?

Would you find that one you're dreamin' of?

Swear up and down to God above

That you finally fall in love

If today was your last day

If today was your last day

Would you make your mark by mending a broken heart?

You know it's never too late to shoot for the stars

Regardless of who you are

So do whatever it takes

'Cause you can't rewind a moment in this life

Let nothin' stand in your way

’Cause the hands of time are never on your side

If today was your last day

and tomorrow was too late

Could you say goodbye to yesterday?

Would you live each moment like your last?

Leave old pictures in the past

Donate every dime you have?

Would you call old friends you never see?

Reminisce of memories

Would you forgive your enemies?

Would you find that one you're dreamin' of?

Swear up and down to God above

That you finally fall in love.

If Today was your last day…

A legjobb barátom adja a legjobb tanácsot,

Azt mondta, mindegyik nap ajándék, és nem egy alapvető jog.

Minden követ mozgass meg, hogy magad mögött hagyd a félelmeidet.

És próbáld ki azt az utat is, ami kevésbé járt.

Az első lépés, amit megteszel, az a leghosszabb.

Ha ez volt az utolsó napod,

És a holnap már túl késő,

El tudod engedni a tegnapot?

Akarsz úgy megélni minden pillanatot, ahogy a legutolsót kéne?

Hagyd a régi képeket a múltba veszni,

Oda tudod adni mindenedet?

Ha ez volt az utolsó napod.

Nem szívesen lenne az élet útja,

Ami értékes díj, azért mindig megéri harcolni.

Minden másodperc számít, mert nincs második esély.

Élj tehát így, mert nem élheted meg még egyszer.

Ne könnyelműsködd el az életed.

Ha ez volt az utolsó napod,

És a holnap már túl késő,

El tudod engedni a tegnapot?

Akarsz úgy megélni minden pillanatot, ahogy a legutolsót kéne?

Felhívnád a régi barátokat?

Az emlékek meséi

Megbocsájtanál az ellenségeidnek?

Megtalálnád az egyetlent, akiről mindig álmodtál?

Addig esküdözöl az Úrnak,

Ameddig végre szerelmes leszel.

Ha ez volt az utolsó napod

Ha ez volt az utolsó napod,

Összefoltoznád darabokra tört szíved?

Tudd, hogy sohase túl késő elérni a csillagokat,

Elfeledve, hogy ki vagy.

Tegyél meg bármit, ami ehhez szükséges.

Mert nem tudod visszapörgetni az időt.

Ne hagyd, hogy az utadba álljanak!

Mert az időd sose áll a te oldaladon.

Ha ez volt az utolsó napod,

És a holnap már túl késő,

El tudod engedni a tegnapot?

Akarsz úgy megélni minden pillanatot, ahogy a legutolsót kéne?

Felhívnád a régi barátokat?

Az emlékek meséi

Megbocsájtanál az ellenségeidnek?

Megtalálnád az egyetlent, akiről mindig álmodtál?

Addig esküdözöl az Úrnak,

Ameddig végre szerelmes leszel.

Ha ez volt az utolsó napod…

Érdekesség...

Sziasztok!!!

A Youtube-on keresgéltem a Hinder videoklippek között, és ahogy nézem, mondom, h de ismerős nekem az a srác benne...aztán beugrik, h ez Kellan Lutz!!!

Vagy ha nem, akkor a hasonmása xDD

Sztem a szám is nagyon jó, bár kedvenc vicces macink ebben az esetben a rosszfiút alakítja :)

itt tudod megnézni/hallgatni :)
pusssz

Ígérd

Hát, itt van még egy vers, szerintem eddig ez a leggyengébb, de azért felraktam :)

Azért remélem, kapok kommenteket :)

puszi

mesi28

Ígérd

Ülök hozzád bújva az öledben,

Egy csodás márciusi reggelen.

Nem beszélgetünk,

Mert szavakra nincs szükségünk.

Elámulva nézem arcod,

Te pedig lágyan homlokon csókolsz engem.

Élvezem a csendet,

És fogom kezedet.

A pillanat tökéletes,

Én mégis felülök,

Szemedbe nézve így szólok:

Ugye mindig velem maradsz?

Ugye mindig szeretni fogsz?

Ugye megígéred,

Hogy ha elesnék, megfogsz?

Te csak rám néztél.

S szemedben kétség lobogott.

Hát nem szeretsz?-kérdeztem én.

Te megráztad fejed.

Szeretlek.

De ne kérj tőlem ilyet.

Ne kösd meg kezeimet.

Ennek már több éve,

És én céltalanul járom az utcákat,

Csak megyek, és nem találom az utamat.

Mert akkor elveszítettem,

Mikor megkérdeztem,

Ugye mindig velem maradsz?

Ugye mindig szeretni fogsz?

Ugye megígéred,

Hogy ha elesnék, megfogsz?

És te megijedtél,

Csak engem néztél,

Szemeidben égett a kétség.

Nem értettem, miért?

Azt hittem, nem szeretsz.

Pedig csupán félsz…

Elveszítettelek,

Mert azt akartam, hogy ígérd meg.

Mégegy vers... Valaki

Hali mindenkinek!

Igen, megint jelentkezem, ugyanis kreativitási túltengésem van, vagy valami hasonló, mert pár nap alatt 3 verset írtam gyors egymásutánban, ne kérdezzétek hogyan, fogalmam sincs.

Úgyhogy itt a következő firkálmány, ez nem annyira depressziós :)

Valaki

Van-e valaki, akire mindig számíthatsz?

Aki megvéd, ha bántanak.

Aki ott van, ha jön a lavina,

Aki így is elfogad,

És melletted marad.

Van-e valaki, aki megmondja az igazat?

Hogy ne a kék blúzt vedd fel,

Hanem a pirosat.

Van, aki örül neked?

Ki szorosan átölel egy esős éjjelen?

Van-e, ki szívébe égette nevedet?

Ha van ilyen ember az életben,

Nincs mitől félned.

Mert ha összecsapnak a hullámok,

Lesz, ki azt mondja:

Ne félj! Én melletted állok!

Mert kell valaki, aki szeret,

És akit én is viszont szerethetek.

Remélem megér pár kommentet :)

puszi

mesi28

...

Sziasztok!

Nem nagyon akartam ezt kitenni, mert talán egyesek sértőnek találnák, de kérlek értsetek meg engem is.

Igazán megtisztelő számomra az ÖSSZES díj, amit tőletek kaptam, és tényleg, igazán jól esett, többször könnybe lábadt a szemem, hogy gondoltatok rám, de már olyan sok díj van mostanában, hogy ez már inkább nyűg, mintsem áldás.

Ez olyan, mintha minden nap karácsony lenne.

Gondoljatok bele, a végén már idegbajt kapnánk a beiglitől meg a karácsonyfától meg a folyton szóló karácsonyi énekekből, pedig ez egy különleges hangulatú nagyon szép ünnep, de ha minden nap lenne, elveszne a varázsa.

Ugyanez a helyzet a díjakkal is. Évente, félévente ha végigszáguld a blogvilágon egy hullám, annak mindenki örül, mert ez egy kreatív kedvesség, és jól esik az embernek. De hogy majdnem minden nap???

Örülök, hogy tetszik nektek, amit csinálok, de díjak helyett, inkább írjatok nekem kommenteket, mert abból sokat tudok tanulni, előrébb visz az írásban, és nem megy el az idő linkelgetésekre meg minden félére.

Mindezzel arra akartam kilyukadni, hogy csatlakoztam Beni kampányához, és ezután minden díjat nagyon megköszönök, de nem fogadhatom el, mert én többre tartok pár szót a chatben vagy egy komiban.:)

Remélem, megértitek!!!

Remélem, senkit nem bántok meg ezzel...

Ha mégis, elnézést kérek!!!

puszi

Mesi28

Apró cseprő és életem első verse(!!!)

Sziasztok csajok

(esetleg srácok bár ezt kötve hiszem, de szóljon ha van)

Szóóval először is szeretném bejelenteni, hogy az új történetem, aminek egy hete kb felraktam az ismertetőjét, felkerült a netre, és már fenn az első fejezet is.

itt a linkje:

http://www.latszat.blogspot.com/

És tegnap reggel a villamoson, ahogy bámultam a szakadó esőbe, egyszerűen csak az agyamba villantak a szavak, és kerekedett belőle egy versike, vagy legalább is vmi olyasmi...xD

Csak egy könnycsepp...

Csak egy könnycsepp,

ennyit tudok még gyászolni.

Csak egy könnycsepp,

ennyit tudok még ejteni.

Csak egy könnycsepp,

mert belülről kiszáradtam már.

Csak egy könnycsepp,

mert ha ennek vége,

talán valami új vár.

Csak egy könnycsepp,

s az űr bennem, hogy elmentél,

És legbelül tudtam én,

ez volt az utolsó szó, mit hozzám intéztél.

Csak egy könnycsepp a szememben,

talán nem is látod,

hogy kegyetlen összetörted szép mesevilágom.

Háát kicsit depresszív, de mit vártok tőlem egy esős csütörtök reggelen?xD

Remélem kapok pár véleményt, mert még életemben nem írtam verset.:)

puszi

mesi28

Hírek...

Szijjasztook!!!

Úgy gondoltam, hogy mivel az itt futó történetnek vége van, ezért ez amolyan mindenes blog lesz, mindenféle érdekesség, esetleg könyv vagy filmajánlók, dalszöveg fordítások meg ilyenek kapnak majd rajta helyet. Esetleg novellák vagy versek, amiket írok.

Nem akarok nekik külön blogot, ez szerintem tökéletesen megfelel a célnak.

Meg különben is a szívemhez nőtt ez a blog, hisz ez volt az első, és nem szeretnék megválni tőle.:)

Tudom, ez így elég hülyén hangzik, de azt hiszem, az íróknak nem kell magyaráznom.

Esetleg néha hozok szép idézeteket, meg ilyesmit, vagy ha olyanom van, vicceket is talán, ha van rá igény, pályázatot is hirdethetek, ha szeretnétek, szóval nyugodtan lehet az ötletekkel dobálózni :)

Ott van erre a chat, de írhattok mailt is, vagy felvehettek msnre :)

pusziii

mesi28

Újabb díj...

Újabb díj...

Nem értem, mire jó ez a rengeteg díj, de köszönöm szépen, h gondoltatok rám :)

Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszold meg a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
Kaptam:

Gugócától :)


Kedvenc:

…könyvem: Twilight Saga, Eragon sorozat, HP könyvek, Átváltozás, Csontváros, Dan Brown összes könyve, Misztikus szerelem, Arany iránytú trilógia, és huh, hát hosszú lenne felsorolni, imádom a könyveket, de főleg a fantasykat, de a horrort se vetem meg :D

…íróm: Stephenie Meyer, Christopher Paolini, Dan Brown, Meg Cabot

…ételem: pizza...asszem xd

…italom: mojito nyamiiii kicsit sem vok ám alkoholistá ááá dehogy xD

…énekesem: Billie Joe, Timbaland, meg én inkább bandákat szeretek, pasi énekesből nem sok van :D

…énekesnőm:Rihanna , Avril Lavigne , Pink, Nelly Furtado, Kelly Clarkson, Danity Kane

…együttesem: Muse, Paramore, Linkin Park, Nickelback, Green day, Hinder, Mutemath, ACDC, Rolling Stones, TANKCSAPDA (már a kevésbé perverz dalaikat xd)

…DJ: nincs

…színészem: Kellan Lutz,Bruce Willis, Steven Segal, mondjuk én a celebekért nem igazán vok oda...xd


…mozifilmem: Titánok harca ami most megy, régebbről az Avatar :D

…filmem: na ebből jó sok van... Indiana Jones filmek, District 9, Rémségek cirkusza, Twilight és New moon, Mamma mia, Harry Potter 3, Egyszerűen bonyolult, Hasonmás, Lopakodó, Titanic, Neveletlen hercegnő 1-2, Becstelen Brigantyk, Titkok könyvtára, Anakonda és a véres orchidea, Nemzet aranya 1-2, Angyalok és démonok, Da Vinci kód, és még van egy pár, de nem fárasztalak tovább titeket :D

…sorozatom: Shark-törvényszéki ragadozó,Dr. House, Szellemekkel suttogó

…dalom: változó, most éppen a Hinder-Lips of an angel és Nickelback-Gotta be somebody +Photograph

…hangszerem: zongora, gitár

…hónapom: július

…napom: szombat

…napszakom: délután, este, késő este :D

…évszakom: nyár

…sportom: röplabda, síelés, úszás, snorkellezés

…bloggerem: akiket olvasok, sok lenne azt felsorolni :)

…kommentelőm: mindenkinek hálás vagyok, aki ír nekem komit :)

…idézetem:imádom az idézeteket, mivel ma jó kedvem van, nem egy depresszívet, hanem egy vicceset, de annál igazabbat :D

"A hülyeségnek van határa, nekem meg van útlevelem"
"Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája"
"Embertől nem kérek tanácsot, az életem egyedül is el tudom cseszni"

Még egyszer köszi a díjat :)

KÜLDENÉM MINDEN ÍRÓNAK, MERT MINDANNYIAN MEGÉRDEMLITEK :)

puszi



mesi28

EZ...EZ...HIHETETLEN!!!

Sziasztok!

Én mélységesen megdöbbentem és felháborodtam, amikor Ivi nekem majdnem sírva szólt, h lemásolták! Na, gondoltam, mindig akadnak ilyenek, felmentem a blogra, és jól megmondtam a magamét.

Erre negyed órára rá Ivi szól, hogy most már egy másik író, Alice sztoriját is lemásolta!!!!!

Mondom, ilyen nincs, most már jóval idegesebb voltam, és egy kicsit túllőttem a célon a második blogon, mert baromira kijöttem a sodromból, nem is tudom, mikor dühítettek fel ennyire utoljára!

Aztán felmentem Alice blogjára, akit szintén lemásolt, és kiderült, hogy már nem is tudom, hány néven próbálkozott ilyenekkel, több írónál is!!!!!

Megbeszéltük, hogy tegye ki mindenki a blogjára, és vigyázzon vele, eddig ennyi nevéről tudunk:

Tami, Cárliii, Viv

Én teljesen felháborodtam, szegény Ivi is totál kiakadt, én nem is tudom, mit tennék a helyében

itt vannak a blogok:

amit aliceről másolt

és amit iviről másolt

Egyszerűen felháborító!!!!

12.Fejezet-Csillogó hold

12.Fejezet

Csillogó hold

Na, itt van a befejező fejezet!Nem tudom, ilyenre számítottatok-e, de ilyen lett. Remélem, nem okoztam csalódást, és azok is írnak nekem, akik eddig nem tették, hiszen elvégre ez az utolsó feji, vége a történetnek. Én így képzeltem el a dolgokat, hogy hogyan lenne tovább, azt a ti fantáziátokra bízom.:)

Puszillak benneteket

mesi28

/May szemszöge/

Először azt sem tudtam, hol vagyok. Óvatosan ültem fel, teljesen hangtalanul. Körülnéztem, és rájöttem, hogy a szobámban. És arra is, hogy nem vagyok egyedül. Lucas térdelt az ágyam mellett, a kezünk összefonva pihent lehajtott feje előtt. Nem vette észre, hogy felébredtem.

Megszorítottam a kezét, mire felkapta a fejét, és aranyszemeiben féktelen öröm csillant meg.

-May!-hallottam meg hitetlenkedő hangját, de időm sem volt reagálni, mert felkapott, és megpörgetett párszor. Egy szót sem bírtam kinyögni. Majd szorosan magához ölelt. Úgy, ahogyan senki három éve, és én boldogan simultam erős karjai közé. Nem értettem, miért változott a viselkedése, de nem is érdekelt, csak az, hogy itt van és engem ölel.

Majd túl hamar engedett el.

-Kérlek, ne haragudj, akkora marha voltam. Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, nem is tudom, hogy mondhattam ilyeneket pont neked, és…-kezdte mondani, de nem hagytam, hogy befejezze, ajkamat az övére tapasztottam.

Egy pillanatra meglepődött, de aztán szorosan magához húzott, és átfogta a derekamat, míg én a nyakánál karoltam át. Úgy csókolt, mintha a következő percben itt lenne a világvége, és úgy szorított, mintha sose akarna elengedni. Egyáltalán nem volt ellenemre, próbáltam még közelebb húzódni hozzá, ami szinte már lehetetlennek tűnt.

-Szeretlek.-suttogtam, miután elváltunk. Homlokát az enyémnek támasztotta, és mindketten levegő után kapkodtunk, habár semmi szükségünk rá.

-Nélküled nem lenne értelme az életemnek.-mondta mélyen a szemembe nézve.-Szeretlek.

Úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt újra dobogni kezd. Alig tudtam felfogni, hogy mégis szeret, és együtt vagyunk. Pár napja azt hittem, erre már semmi esély, és most mégis itt vagyok a karjai között, és engem néz szerelmesen, csillogó szemekkel.

Olyan boldog voltam, mint még soha. Nem csakhogy visszakaptam életem szerelmét, de előttünk az örökkévalóság.

Most azt hihetném, egy tündérmesébe csöppentem, de sajnos nem ennyire egyszerű, hiszen ott van a háború.

Lucas elengedett, először nem értettem, miért, egyszerűen fájt a hiánya, de a következő pillanatban már a földön feküdtem, és Ana meg Kathleen szorongatott nevetve.

-Jaj, lányok, én is szeretlek titeket, de kiszorítjátok belőlem a szuszt.-nyögtem nevetve.

Erre elengedtek, és felálltunk, de a következő pillanatban már anyu lógott a nyakamban, és hangtalanul zokogott.

Szorosan átöleltem őt.

-Nyugi anyu, már minden rendben, jól vagyok.-mondtam neki.

-May, ha még egyszer ilyet csinálsz, kapsz a fejedre, az biztos! Annyira örülök, hogy felébredtél!-hát igen, kibújt belőle az anya, és már a büntetésemen töri a fejét, amit persze nem fog beváltani.

Majd mindenki sorban megszorongatott, ennyi ölelést még sosem kaptam egyszerre. Mindenki szemében hatalmas megkönnyebbülés csillogott.

Meghatódtam, hogy mindenki ennyire aggódott értem. Lucas hátulról ölelt át, én pedig nekidőlve mosolyogtam.

-Annyira édesek vagytok együtt.-csapta össze a kezét Kathy.

-Uhh, hosszú időbe telt, hogy kibékültetek.-rogyott le a puffra drámaian sóhajtva, mire felnevettem. Hiába, ő az én imádnivaló barátnőm. Kicsit nehéz eset, de tudom, hogy mindig számíthatok rá, és kiáll mellettem.

-Vigyázz a lányomra.-tette kedvesem vállára anyu a kezét.

-Ne aggódjon asszonyom, vigyázni fogok.-bólintott Lucas komolyan.

-Nyugodtan tegezz, végül is, te vagy az idősebb.-nevetett anyu.

-Rendben.-vigyorgott vissza ő is.

Ahogy végignéztem a csillogó tekinteteken, hirtelen megsajnáltam Anát. Aranyos és kedves lány, mégsincs párja. Ez annyira igazságtalan. Mindig azt kívántam neki, hogy igazán boldog lehessen, és találja meg a lelki társát. Bár nem mondja, tudom, ő is erre vágyik.

Ahogy tovább siklott a tekintetem, észrevettem, hogy valaki hiányzik.

Ryan…

Bár még mindig haragudtam rá, nem akartam, hogy boldogtalan legyen.

-Mindjárt jövök.-suttogtam szerelmem fülébe, és kibújtam a karjai közül.

Ő összevont szemöldökkel bólintott, gondolom sejtette, hova készülök, de nem próbált megállítani. Jól ismer, makacsabb vagyok, mint az albán szamár.

Tudtam, hol találom. Bevált a feltételezésem, ott állt, és a tájat fürkészte.

Mellé léptem, de nem reagált.

-Tudtam, hogy itt talállak.-kezdtem. Nem tudtam, hogyan fogjak bele, vagy egyáltalán, mit kéne mondanom. De ez egy elvarratlan szál, és én kedvelem Ryant, csak éppen nem vagyok belé szerelmes.

-Honnan?-kérdezte halkan, én csak vállat vontam.

-Én is mindig ide jövök, ha egyedül akarok lenni. Ez a hely nyugalmat áraszt.-válaszoltam.

-Örülök, hogy jól vagy.-mondta, és éreztem az őszinteséget a hangjában.

-Köszönöm.-bólintottam.-Ryan, én tudom, hogy vár rád valaki, akivel majd boldog lehetsz, de ez a valaki nem én vagyok. Én Lucast szeretem, mindig őt szerettem, és te tudtad ezt. Nem szeretném, ha megromlana a viszonyunk emiatt. Nem várom el tőled, hogy barátok legyünk, hisz tudom, máshogy érzel irántam, de ne váljunk el haraggal egymástól.-most először nézett rám.

-Azt hittem, haragszol rám.-mondta Ryan meglepetten.-Végül is minden okod meglenne rá.-kúszott bűntudat a hangjába, és lehajtotta a fejét.

-Nem haragszom.-mosolyodtam el, mire sután megölelt.

-Szeretnék a barátod maradni. Tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, de mint testvér és barát, szükségem van rád.

-Örülök, hogy így gondolod.-biccentettem, majd bementünk, mert lement a nap.

Az estét Lucasszal töltöttem, csak feküdtünk az ágyon, ő pedig szorosan átölelt. Néha váltottunk egy-egy csókot, vagy beszélgettünk egy kicsit, de egyébként nagyon csendben voltunk. Nem volt kínos, inkább békés és meghitt.

Észre se vettem, és már reggel lett.

-Mindenki a nappaliba!-hallottam meg anyu hangját. Vajon mi lehet?

Pár másodperc múlva mindenki a kanapén ült.

-Jön a Denoire klán. Már aki ébren van közülük.-magyarázta anya ideges hangon, mire éreztem, hogy Lucas karjai védelmezőn fonódnak körém. Nyugtatólag rámosolyogtam, és megsimítottam a kezét, mire picit felengedett, de még mindig ideges volt.

Mindenki felállt, és úgy vártuk őket.

/Anabelle szemszöge/

Jönnek a Denoire-ok. Bevallom, félek. Nem tudom, mit akarnak, de jelenleg mi vagyunk fölényben. Nem kellett sokáig várni, három perc múlva már a nappaliban álltak.



Aleinor és Gwendolyn volt elöl, előbbi mellett ott állt a húga, Chloé, mögöttük pedig Nicholas magasodott. Valamint ott volt Jim is. Világosbarna haja volt, kék szemei az enyémekbe fúródtak, és bennem megmozdult valami. Nem láttam mást, csak őt. Félre akartam nézni, de nem ment.

Aleinor tisztán csengő hangja térített észhez:

-Békével jöttünk. May elaltatta a klán erősebbik felét, gyakorlatilag legyőztetek minket. Elfogadjuk a vereséget. És hajlandóak vagyunk elásni a csatabárdot örökre, ha May felébreszti őket a kómából. Ez az ajánlatunk.-mondta Aleinor egy királynőhöz illő büszkeséggel, de a legyőzöttek megalázkodásával a hangjában. Mégsem volt szánalomra méltó. Méltóság sugárzott belőle, tiszteletet parancsoló volt a személyisége.

-Természetesen megteszem. Örülnék, ha vége lenne a harcnak.-lépett előre May.

-Köszönjük.-szólalt meg Gwendolyn. Hangjában keveredett a lágyság és a szigor is, igazi anya típusnak hatott.

Ezek után kezet fogtunk velük, Jim pedig kezet csókolt nekem. Ha ember lennék, tuti rákvörös fejjel köszöntem volna el tőle. Ő egy igazi úriember.

May csak sejtelmesen mosolygott, és mikor találkozott a tekintetünk, rám kacsintott. De lökött ez a csaj! Bár be kell vallanom, Jim hihetetlenül jóképű…

Kiderült, hogy itt is van egy házuk, most épp ott őrzik a kómába ejtetteket, úgyhogy elmentünk oda, és May felébresztette őket egyenként. A párok azonnal összeölelkeztek.

Így testközelből a Denoire család nem is tűnt annyira kegyetlennek. Ők is csak olyanok, mint a többi klán a földön, mindössze erősebbek a többieknél, mert több az erős tehetség.

/May szemszöge/

Nagyon boldog voltam, hogy sikerült elkerülni a harcot, és végül minden rendeződött. Ahogy láttam, Ana és Jim nagyon jól kijönnek egymással, és Ryan még Chloé sem éppen közömbösek egymás iránt.

Mindenesetre drukkolok nekik, megérdemlik a boldogságot. Csak a legjobbakat kívánom nekik.

-Min gondolkozol kicsim?-suttogta Lucas a hajamba. Fenn ültünk a háztetőn, én az ölében, és néztük a csillagokat.

-Csak a többieken. Remélem Ana és Ryan is megtalálja a társukat.-válaszoltam.

-Én biztos vagyok benne. Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de mindenkit vár valaki, akivel boldog lehet. És ezt a hitet is csak neked köszönhetem.-puszilt bele a hajamba.

Még jobban hozzábújtam. Egy felhő sem volt az égen, a telihold ezüstös csillogással vont be mindent.

-Te is olyan vagy, mint a hold. Lágyan, finoman csillogsz, és a ragyogásod nem elnyomja a többiekét, hanem kiemeli azokat is, akikra a fénye ráesik. Te vagy az én csillogó holdam, aki varázzsal vonja be az örök éjszakámat.-suttogta a fülembe Lucas, és én vallomásán elérzékenyülve lágy csókot nyomtam ajkaira.

THE END

11.fejezet-Keserédes öröm

11.Fejezet

Keserédes öröm

Bocsi, h ilyen későn, de így tudtam gép elé kerülni. Remélem tetszeni fog, nagyon örülnék a kommenteknek, hisz hamarosan vége a sztorinak, és egyre kevesebben írtok :(

puszi

mesi28

/Lucas szemszög/

May és a Denoire klán három legerősebb tagja feküdt a tisztáson eszméletlenül. Legalább is remélem, hogy eszméletlenül és nem holtan.

Azonnal Mayhez rohantam. Semmilyen életjelet nem adott, még levegőt sem vett. Igaz, ez nem jelent semmit, hisz nincs szükségünk rá, de mi van, ha tényleg meghalt?

Én… én azt nem bírnám elviselni. Kisimítottam a haját az arcából. Feje élettelenül bukott hátra.

-Kathleen, szólj a többieknek!-szóltam kétségbeesetten a húgomnak, aki lefagyottan állt a tisztás szélén. Mintha kábulatból ébredt volna fel, bólintott, de az aggodalom csak úgy sütött fenyőzöld tekintetéből.

Pár pillanat múlva már mindenki ott állt pontosan annyira lesokkoltan, mint a húgom.

-Kislányom!-szaladt oda Mayhez és hozzám Brenda. Mindenki körülállt minket, és meg sem bírtunk szólalni.

-Hagyjuk itt a Denoireokat, Mayt pedig vigyük haza.-adta ki az utasításokat Dean. Ő legalább hidegvérrel tudott gondolkodni. Én csak kétségbeesetten figyeltem Mayt, hátha megmozdul, hátha megrebben a pillája, vagy megrándul a szája, de semmi.

Biztos voltam benne, hogy ha ember lennék, már zokognék.

-És ha felébrednek? Itt lenne az alkalom, hogy leszámoljunk velük.-szólt közbe Ryan.

-Van egy elméletem, de ezt majd otthon.-zárta rövidre a témát Dean.

Óvatosan felemeltem őt, és elindultunk hazafelé. Nem futottam olyan gyorsan, hátha felébred közben. Sosem féltettem még ennyire senkit.

Ha ő nincs, én se vagyok.

A házhoz érve felvittem őt a szobájába, és finoman lefektettem az ágyra. Mindenki odagyűlt, Brenda a másik oldalra ült, és láttam rajta, hogy legalább annyira félti Mayt, mint én, ha nem jobban.

Máshogy néz rá.

Én úgy nézek rá, mint életem értelmére, ő úgy, mint magára az életre.

A többiek az ágy köré gyűltek.

Mindenki szemében ott csillogott az, amit én is éreztem, igaz bennem ez ezerszeresére dagadt. Az aggódás, az elvesztés fájdalma.

Dean tűnt csak nyugodtabbnak, mint a többiek.

-Figyeljetek, talán nincs akkora baj, mint gondoljuk.

-Hogy érted? Itt fekszik gyakorlatilag halottan! Lehetne ennél rosszabb?-fakadt ki Brenda.

Ana odament hozzá, és megölelte.

-Szerintem mindannyian kómába estek. Ahogy a nyomokból láttam, harc volt, gondolom Damien próbálta átvenni felette az irányítást, de mind ismerjük Mayt. Makacsabb, mint amit az ember kinézne belőle. Feltételezem nem sikerült, és verekedni kezdtek. Nadia veszélyesebb, mint a két vezető együtt véve. May valószínűleg megpróbálta használni a képességét, viszont ez úgy kimerítette, hogy a képessége visszacsapott rá, és önmagát is kómába ejtette. Kimerült lehetett, és biztos félt is. Az tudatalattija pedig megpróbálta felmenteni ez alól a túlzott terhelés alól, és a Denoire-okkal együtt saját magát is elaltatta.-magyarázta Dean.

-Akkor… örökre így marad?-kérdeztem fakó hangon csakis az ő arcát nézve.

-Nem tudom. De csakis ő tudja felébreszteni a Denoire klán tagjait. Talán percek kérdése, talán óráké, talán napoké… esetleg hónapoké, éveké… tényleg nem tudom. Minden tőle függ.-mondta Dean Mayre nézve, miközben Verát karolta át, aki hozzá bújt. Sose láttam még ennyire gyámoltalannak a nagy Veronica Fletchert.

Azt hiszem, ő is nagyon megszerette ezt az angyalt. De őt nem lehet nem szeretni.

Lassan mindenki elszállingózott, csak én és Brenda maradtunk, de aztán neki is mennie kellett, mert állatalakban körül kell néznie, jobb az elővigyázatosság, főleg a történtek után.

Simogattam az arcát, nyugtató szavakat suttogtam neki, habár tudtam, kevés az esély rá, hogy hallja. Lehajoltam, és időről időre megpusziltam a homlokát.

Teltek a napok, Brenda is nagyon sokat volt bent vele, de neki is kötelességei voltak.

Mindenki benézett hozzá legalább egyszer. Én nem mozdultam mellőle, egyre csak vártam, hogy felébredjen.

„Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz, és nem simogatsz.”

Jutott eszembe az egyik regényből egy részlet. Amikor ezt olvastam, csak nevettem egyet a szereplő naivitásán. Ma már teljesen együtt érzek vele.

Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém.

És te nem ébredsz fel…

Meg sem mozdulsz…

Vajon hol jársz most? Az álomvilág kacér, valószínűtlen és mégis csodálatos útvesztőjében? A félelmeid legmélyebb legsötétebb rémisztő bugyraiban?

Vagy csak lebegsz az édes felejtésben, ahol nincs semmi, csak a megváltó nyugalom?

Ott akarok lenni veled. Bárhol is vagy, én is ott akarok lenni. Mert számomra csak melletted van létezés.

Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.

De nem bántam meg, hogy megismertelek, hogy beléd szerettem, mert akkor kezdtem el igazából élni, te keltettél életre engem.

Azt sem tudom, mit teszek, ha felébredsz. Féltem a pillanattól, de nem bírlak így látni téged.

Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék, és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.

/May szemszöge/

Semmit nem éreztem.

Nem ürességet, egyszerűen csak semmit. Se jót, se rosszat, se semmit, ami a kettő között van.

Nem sötétség volt körülöttem, nem is világosság, hanem szürkeség.

Nem éreztem azt, hogy el kéne innen mennem. Azt sem tudtam, ki vagyok, semmit sem tudtam, de nem zavart. Hisz hol lennék, ha nem itt?

Szerves része voltam ennek a masszának, az pedig az én részem volt. Nem éreztem, hogy lebegnék, azt sem, hogy valamin fekszem. Semmit. És nem bántam.

Aztán valami motoszkálni kezdett bennem. Mintha valami a felszínre akarna törni. Furcsa volt. Nem értettem, mi ez.

Majd hirtelen elárasztottak az emlékek. A Denoire klán, az erdő, a harc, Fletcherék, a Nelson család, és Ő. Most már szabadulni akartam innen. Nem tudtam, mennyi ideje lehetek itt, de vissza akartam menni.

Kétségbeesetten kerestem a kijáratot, nem tudtam, merre induljak. Két meleg érintést éreztem a vállamon, de nem láttam senkit.

Majd meghallottam egy édes lágy hangot. Ez az Ő hangja.-tudatosult bennem.

Nem tudtam, honnan jön, ösztönösen indultam a keresésére.

Aztán eltűnt a szürkeség, és feketeséget láttam magam előtt. Pár pillanattal később rájöttem, hogy a két csukott szemhéjam az.

Így kinyitottam a szemeimet…