Sziasztok!
Végre volt időm, és begépeltem az eddig megírt verseimet is, szóval most szerintem fokozatosan fognak felkerülni. Kezdetnek ezt az elég szomorú verset hoztam, ezt akkor írtam, amikor már mindenből elegem volt, és nagyon egyedül éreztem magam. Pedig minden olyan volt, mint általában...:)
Egyedül a nagyvilágban
A forgalmas utcán sétálok,
S annyi ember siet, ténfereg, vánszorog.
A villamosra szállok,
Oly sokan vannak körülöttem.
Mégis, egyedül vagyok, érzem.
Hiába áll valaki mellettem.
Nézünk, de nem látunk,
Küzdünk, de nincs célunk.
Vagyunk, de nem élünk.
Hallunk, de nem értünk.
Minek a szív, ha nem érez?
Minek a szó, ha nem igaz?
Mire jó mindez?
Ha úgyse használjuk,
Szívből, őszintén, bizalommal?
Egyedül vagyok, te is egyedül vagy.
A csatát egyedül kell megvívnod majd.
Vagy kiállsz magadért, vagy beolvadsz.
A gyengék elbuknak.
Én az voltam.
4 megjegyzés:
Szia!
Istenkém ez annyira megható. Szerintem valahol mindenki felismeri benne a saját gondolatait, érzéseit. Am lenne egy óriási kérésem. Egyszer, nem a közeljövőben, de az egyik blogomon felhasználhatnám a versed..persze kiírnám, h ez a te műved, de annyire bele illene az elképzelésembe..
Egyébként nem csak tehetséges írú, hanem költő is vagy :)
pusz
Anita
szia!
nagyon aranyos vagy, persze, megengedem, nyugodtan használd :)
örülök, hogy tetszenek a versek :))
puszi
mesi28
szia!
úristen ez nagyon szép...nagyon jó:) nem bánnád ha facebook-on megosztanám jegzetként persze a neveddel ellátva:)! nagyon megköszönném:)
Hello!
Nyugodtan és köszi a dicséretet :))
Megjegyzés küldése