Kislányos ábránd

Sziasztok!

Itt van még egy vers, mostanában nagyon belejöttem, és rájöttem, hogy imádok verseket írni :)

Azért nem raktam még fel őket, mert nincsenek begépelve, csak aztán netezés közben jött az ihlet. Most amúgy is ilyen letargikus hangulatban vagyok. Csomó szomorú számot hallgatok, lehet, hogy ez hozta ki belőlem. Azért remélem tetszik, és szívesen vennék pár kommentet is;)

Kislányos ábránd

Csak egy kislányos ábránd,

Mi összetört, mikor elhagytál.

Fájtak a szavak, miket hozzám vágtál.

Dühös voltál, csalódtam benned, te is csalódtál.

Egyszerűen nem működött,

Mégis sajnálom, hogy így végződött.

Szerettelek, szerettél te is.

De közbeszólt a sors, a végzet is.

Nem te vagy a szőke hercegem,

Ki dacolva mindennel,

Eljön, hogy megmentsen.

Nem én vagyok a hercegnőd,

Ki karjaiba zár a csata után forrón, szeretőn.

Nem mi vagyunk a boldog gerlepár,

Ez a mese nem rólunk szól már.

Túl szép volt, hogy igaz legyen,

Mégsem bántam meg egyetlen percet sem.

Az utunk külön válik végleg,

kósza könnyem a száll utánad a szélben.