28.Fejezet
Az utolsó…
Kérek szépen mindenkit, aki olvasott engem, hogy ezúttal írjon nekem, hisz vége az első könyvnek, és tudni szeretném, mi a véleményetek, mit szóltok az egész történethez...
Köszönöm!
Ezután majd kirakok egy ismertetőt arról, hogy miről fog szólni a 2.könyv.
Puszillak titeket!
mesi28
El kell hitetnünk mindenkivel, hogy meghaltam. Csak remélni tudom, hogy apu és Lucas könnyen túlteszi magát rajta.
Bár megszakad még a gondolattól is a szívem, hogy szerelmem mással legyen boldog, el kell őt engednem. Nem sodorhatom veszélybe. Nem lehetek önző. Ha miattam baja esne, sosem bocsátanám meg magamnak. Tudom, hogy nem nyugodna, ha tudná, életben vagyok, és szeretem őt, azonban képtelen vagyok azt a hazugságot a szemébe mondani, hogy nem szeretem. Maradt ez a megoldás.
De előtte, még egyszer, utoljára muszáj beszélnem vele. Nem tudnám csak így itt hagyni.
Anyu beleegyezett, így felhívtam őt.
-Halo.-szólt bele a telefonba lágy hangján.
-Lucas! May vagyok.-az én hangom szinte durvának tűnt az övé mellett.
-Ráérsz most? Ide tudnál jönni?-kérdeztem, és próbáltam hétköznapi hangot megütni, de a torkom azonban elszorult, és a szemem szúrni kezdett tudván, a mai nap az utolsó kettőnk számára.
-Persze, azonnal ott vagyok szerelmem.-mondta kedvesen, és letette a telefont.
Én odaléptem az ablakomhoz, és szélesre tártam. A következő pillanatban pedig már ott állt előttem teljes valójában életem szerelme.
Azonnal a nyakába vetettem magam, és szorosan megöleltem, amennyire erősen csak tudtam. Ő is szorosan tartott, és lágyan belepuszilt a hajamba. Az illata teljesen elkábított. Mélyen magamba szívtam, hogy mindig érezhessem az emlékeimben.
Közelsége áramütésként hatott testemre, és próbáltam elraktározni az érzést, hogy mindig emlékezzek rá. Megjegyezni arcának tökéletes vonásait, hogy bármikor magam elé tudjam idézni.
Nem bírtam tovább tartani magam, és hangtalanul zokogtam a melkasába, ő pedig vigasztalón, szerelmesen átölelt, és kedves szavakat suttogott a fülembe elbűvölő hangján.
-Nagyon szeretlek.-motyogtam a melkasába, mire ő szorosabbra fonta karjait körülöttem.
-Én is. Te vagy az életem, miattad létezem.-mondta halk, szenvedélyes hangon. Istenem, mihez kezdek nélküle? Annyira szürke és kietlen lesz nélküle minden.
-Figyelj-kezdtem mélyen a szemébe nézve.-Kérhetek tőled valamit?
-Persze, akármit.-mondta kedvesen, de a kíváncsiság már ott lángolt aranybarna íriszeiben.
-Ha én majd egyszer meghalok…
-Ilyet még csak ne is mondj!-kezdett hevesen tiltakozni.
-Egyszer úgyis bekövetkezik, kérlek, ne szakíts félbe.-mondtam neki lágyan és nyugodtan.
Ő csak beletörődően bólintott.
-Akkor nem csinálsz majd semmi butaságot, nem bánkódsz utánam, hanem túllépsz rajtam, és boldog leszel. Megígéred?-kellett az ígérete ahhoz, hogy a helyes utat tudjam választani.
-Ne kérj tőlem lehetetlent.-rázta a fejét.
-Kérlek! Nekem az a legfontosabb, hogy boldognak lássalak, bárhol is leszek majd.-simítottam meg az arcát.
-Én csak veled lehetek boldog.-csak úgy sütött a szerelem minden szavából.
-Akkor is, azt kérem, hogy amennyire csak lehetséges, találd meg a boldogságot, és keress majd magadnak valakit, akit tudsz szeretni, és ő is viszont szeret.-erősködtem.
-Rendben, megígérem neked.-sóhajtott lemondóan.-De miért lett ez hirtelen olyan fontos?-kérdezte.
-Nem tudhatja az ember, mikor jön el az ideje, és én nyugodt akartam lenni. Ennyi.-mosolyogtam rá, de most szívből, hiszen megígérte nekem, és nem érdekel, mi lesz velem, csak ő ne szenvedjen miattam.-Köszönöm.-suttogtam, de a szívem összeszorult, mert tudtam, itt az idő. Ez nem csak egy egyszerű köszönöm volt.
Megköszöntem a szerelmét, az együtt töltött időt, a kedvességét, a törődését, mindent. Mert én tudtam azt, amit ő még nem. Hogy itt a búcsú ideje. Közös utunk ketté válik, és soha többé nem találkozik.
„Könnyebb egy kősziklának lágy viasszá válni, mint két szerető szívnek egymástól elválni. Mert ahol a két szerető szív egymástól elválik, ott az édes méz is keserűvé válik.”
És hogy ez mennyire igaz. Tudom, érzem, sosem leszek már igazán boldog. Sosem fogok már szívből nevetni. Sosem fogom szívből mondani: szeretlek. Sosem leszek már teljes.
Mert a másik felem örökre el kell, hogy hagyjam.
„Sajnálom, hogy ilyen véget ért a szerelmünk, én nem így képzeltem el, sőt azt, hittem, hogy ez soha nem érhet véget...”
Ha szeretünk valakit, akkor az elválással magával visz egy darabot belőlünk. Én a szívemet hagyom itt nálad. Mert nélküled úgyis üres lenne.
Felemeltem a fejem, és megcsókoltam. De ez más volt, mint az eddigiek, tudtam, hogy ezt ő is érzi. Mindent, amit iránta éreztem, próbáltam egy hosszú pillanatba belesűríteni, tudván, ez az utolsó csókunk.
Az utolsó csók, az utolsó ölelés, az utolsó érintés, az utolsó együtt töltött pillanat, még ha ezt te nem is tudod. A tudatlanság néha boldoggá tesz.
-Szerelmem, el kell rendeznem a temetést, nem hiszem, hogy apa képes lenne rá, úgyhogy mennem kell.
-Segítsek?
-Nem, köszönöm, ezt magam oldom meg.-simítottam végig az arcán, mire elmosolyodott, és futó csókot nyomva a számra, kiugrott az ablakon, én pedig sírva rogytam az ágyamra.
Hát így ér véget a szerelmünk. Pedig még alig tudott kibontakozni. Itt a vége a tündérmesének, más lesz a szöveg, mások lesznek a főszereplők.
Vége
25 megjegyzés:
szia!
én vok az elsőő yee :D
nagyon szomi lett=/ de rem lesz jobb is..:D majd úgyis happyk lesznek a végén..:D
és majd figyelek..xD
bocs most nemtok tartalmasat írni..=/olyan hulla vok..xD
pusz
Dorszíí
Mesi, te...
Te most nagyon szomorúvá tettél engem...
Hajjaj....
És nagyon szépen leírtál itt mindent. Az idézetek is tetszettek. Nagyon jók voltak.
Jaj, csajszi te egyszer meg fogsz ölni engem XD
Na hajrá a 2. könyvvel! Én már marhára várom!
Pux
Szia!
Tudod te, hogy ettől mennyire elszomorodtam???
Remélem majd a 2. könyv jobb jövőt hoz nekik.
Kérlek siess, mert már tűkön ülök!
Helló!
Nem sírok, nem sírok, nem sírok, nem sírok!
5 perc múlva:
Nem sírok, nem sírok, nem sírok!
5 perc múlva:
Sírok!!!!!! :-(
Miért? Mondd miért? Miért kellett kétszer egy nap megsíratnod?
Ez nagyon kegyetlen lett, miért választottad őket szét?
Nagyon jó lett a feji, csak úl hevesek most az érzéseim!
puszi
Nagyon szomi vagyok!!!
Megölnélek, amiért ezt tetted szegényekkel...nade bekell vallanom valamit! bár az első könyvnek szomorú lett a vége, szerintem annál nagyobb lesz a boldogság a másodikban (majd vmikor). Mert ugye azért happy end lesz?
Ja és nagyon tetszett, ahogy leírtad May búcsúját....nagyon szívhez szóló volt!
puszy
Anita
ja azt nem is írtam, h mit kell bevallanom, hát azt, h talán így nekem még jobban is tetszett!
Hüp,hüp. hüp.
Oké. Összeszedem magam. Menni fog. Gyerünk,megcsinálod!
Hűűűű.
Sziasztok!
Dorszií:Bezony első lettél!na majd meglátjuk, mi lesz :P
encsibe:köszike, és sose nyírnám ki az egyik legjobb komiírómat XD
Maya:Hát, sajnálom, ez ilyen lett.
szannika:egen, mondták már, dehát szentem ilyen rész is kell :DKöszi
Anita17:köszike, és hát mivel nem vok egy szomorú típus, ezért nem sokáig lesz ez az állapot, de majd meglátjátok, fejben már minden megvan :D
Köszi, h komiztatok!
Puszka
mesi28
szia
olvastam már az összes részét, és nagyon tetszett az egész, erre a fordulatra egyáltalán nemis gondoltam, egyébként imádom a történeted, és remélem mihamarabb lesz valami megoldás hogy ujra együtt legyenek :)
Szóval először is ne haragudj,hogy három kommentebn sikerült kifejtenem a véleményem,de őszintén még most sem tudom mit írhatnék.
annyira szép volt,annyira megható,hogy esküszöm nekem ez lett a kedvenc fejezetem.
Tudod nem mindenki tud megríkatni,de te képes vagy rá. És ezt vedd hatalmas bóknak.
Annyira élveztem minden sorát,minden szavát,minden egyes betűjét,hogy el sem tudom neked mondani.
És tudod mi az egyetlen,ami ezek után vigasztal és,ami felitatja könnyeimet?
Hogy lesz folytatása.
És szívből remélem,hogy a lehető leghamarabb.
Köszönöm Mesi,hogy itt vagy nekünk,köszönöm,hogy megsirattál.
Köszönöm,hogy megnevettettél és,hogy időnként a függővégek miatt halálra izgulhattam magam.
KÖSZÖNÖM,hogy írsz. A te történeted egy fontos történet az én mindennapjaimban. :D
Soha sem futottam át soraidat hébe-hóba és megmondom azt is őszintén,hogy a te saját történeted olvasom csak.
(ez azért nagy szó,mert a sok Twilight fic mellett nagyon sok saját történet is van)
Még egyszer köszönök mindent. Nagyon várom a második könyvet,de ez a fejezet méltó befejezése lett az elsőnek.
Puszi: Bella1213
Hajajjj...
hát ez tényleg nagyon szomorú lett!!
Már nagyon kíváncsi vagyok h mi történhet még ezek után????
de most tényleg...
nagy szép fejezet lett!!
Sziasztok!
Norcs:köszike, örülök, h tetszett!
Bella1213:Most te ríkattál meg engem.nagyon meghatottak a szavaid, és nagyon köszönöm, örülök, h így gondolod.:)Nagyon nagyon jól esett, amit írtál, bár nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna, azért hihetetlenül jól esik!
Viki:Sok minden fog még történni, hidd el :)köszi a dícséretet!
Puszillak titeket!
mesi28
sziamia.
észrevettem, hogy van friss :)
és köszi, hogy szóltál.
Hát, hát... mit is lehetne ilyenkor mondani... Mivel agyilag nem vagyok a toppon, ezért megpróbálok értelmesen komizni :)
Tehát az első és legfontosabb, az az hogy nem adtad fel, mármint volt az a kétségbeesett pár napod, aztán szerencsére el is tűnt, amikor annyira beestél magad alá a történetet és főképp a komikat illetően, hogy csúnya dolog fordult meg a fejedben. Szóval örülök, hogy ez kiverődött :)
(Nem felejtek ám, legalábbis általában xD)
Másodszor, nekem nagyon tetszik, tetszett és remélhetőleg tetszeni fog a történet. :)
A karakterek jól megvoltak írva, kedvesek, viccesek és problémásak voltak. Mindegyikben fellelhető volt egy mini-mesi ;)
A történet cselekményszála is jó volt, volt benne minden romantikus, vicces, szomorú, extra szomorú és még sorolhatnám milyen pillanatok, de ez a végén hirtelen jött fordulat... na az zseniális volt.
Szerintem tökéletesen úgy zártad le ezt a könyvet, ahogy kell.
És ha még egyszer buta gondolataid támadnak, akkor tudod, hogy sokan fogunk róla lebeszélni :) :D
:D
pusza
UI: el sem hiszem, hogy sikerült értelmesen, viszonylag, írnom :D
Szia!
Nos, ha ti nem vagytok ott akkor, nem biztos, hogy most itt lennék, szóval ez nem az én érdemem.:)
Igen, azt hiszem, tényleg szinte az összes karakterben van egy kicsi én.:D Hogy Linsy blogjáról idézzek:Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája.
Nagyon igaza van annak, aki ezt írta :D Nagyon köszönöm, és őszintén örülök, hogy ennyire tetszett!És már megint a könnyeimmel küszködök...
puszillak
mesi28
hát én még mindig azt mondom:
A komizás olyan mint a tőzsde, egyszer fent, egyszer lent ;)
Szóval emiatt ne pánikolj :)
Csődbe viszont nem fogsz menni. Vagyunk jó páran, akik mindig írnak és kedvelik a kicsit zizi tüsis mesit :)
pusza drága
Bizony-bizony!
Anyítának nagyon igaza van.
Mi mindig itt leszünk,hogy megríkassunk téged a kommentjeinkkel és,hogy leborulj a székről egy idétlen mondatunk után!
Virtuális nagy ölelésben részesít: Bella1213
és Anyíta is egy hatalmas ölelést küld.
Tudod mi van? Szeretés van.
Grouppen szeretés :D xD
:D
Imádlak titeket csajok!!!Nagyon köszönöm!Még arra a szadista Szylura sem tudok haragudni, hiába azt mondom, mert őt is imádom!
Szia!
Azt hittem, hogy ma nem fogok bőgni... tévedtem! Végigkönnyeztem az egészet, és ez annyira nem ér!
(Dühöngve kapacskodik az asztalban, hogy nem a klaviatúrát verje szét...)
Ez...
Már megint ezt csinálod velem...
Megint jön a pont, pont vesszőcske effekt és csodálkozol, hogy olyan szadista vagyok már az ízelítők terén is!
Am tudom, hogy imádsz, én is Téfed!XD
Kislány, kapd össze magad, és szállítsd gyorsan a kövi könyvet, mert rossz vége lesz a dolognak!
Úgyis otthon vagy betegszabin, ráérsz. És gyógyulj meg, mert megeszlek szőröstül-bőrőstül!XD
Pusz és skalpemelgetés
Szió!
Na, most te kapcsoltál idegbeteg módba?Am igen, nyugi, kihasználom az időmet, de olyan gyorsan hoztam most a fejiket, egy szavatok se lehet, naponta volt friss!Ne aggódj, megmaradok :P Nem szabadultok tőlem ilyen könnyen XD
Örülök, h tetszett, és vigyázz a klaviatúrádra, mer még a végén kampec neki, sé mihez kezdünk az írásaid nélkül?
puszka
mesi28
Szijja!!!
én...én...én...
én most nagyon meghatódtam...:(...
annyira érzelmekkel telített fejezet volt, hogy huh...
és vége...:(:(...
de megnyugtat a tudat, hogy lesz folytatás:)
taps, taps, taps, taps neked!!!!!!
:D
puszi: Pecsyy
Szijja!!!
én...én...én...
én most nagyon meghatódtam...:(...
annyira érzelmekkel telített fejezet volt, hogy huh...
és vége...:(:(...
de megnyugtat a tudat, hogy lesz folytatás:)
taps, taps, taps, taps neked!!!!!!
:D
puszi: Pecsyy
bocs véletlen kétszer küldtem el...
Pecsyy
Szió Pecsyy!
Örülök, h ennyire tetszett, hát igen, ez most nem lett happy end, de nem is terveztem arra, mert am is kétrészest szerettem volna :)
Örülök, h várod a folytatást, már elkezdtem írni!
puszka
mesi28
Megjegyzés küldése