Egy érzés...

Hello!

Régen hoztam már verset. Nem is nagyon írtam mostanában. Már nem olyan egyszerű minden, mint régen. Ez a vers pedig a mostani érzéseimet foglalja össze.

Remélem tetszeni fog:)

Örülnék a kritikáknak...

Néha úgy érzem, összeroppanok,

Hogy a súly alatt megszakadok.

Nem hallom a szívemben a zenét,

Csak a felhőket látom, a mennydörgést.

Utoljára a remény hal meg?

Pedig nem reménykedek,

S mégis itt vagyok, élek.

Hova tűnt az optimista lány?

Akire rámosolyog a világ.

Szeretnék erős lenni.

Szeretnék a gondokkal mebirkózni.

De az angyal is csak ember ha letépik szárnyait,

A gazella is védtelen, ha eltörik lábait.

Kipukkadt a burok, ami eddig védett,

És rájöttem, ez nem mese.

Itt harcolni kell.

S nincs semmilyen szuperhős, aki majd megment.

Az élet nehéz.

Kezdek rájönni.

És rádöbbentem, hogy ha ez a valóság,

Én nem akarok felnőni.