Rabság

Hali!

Itt is lenne az egyik versem, remélem tetszeni fog és bár tudom, hogy ennyi idő után nincs jogom ilyesmit kérni, de nagyon örülnék a kommenteknek.

Rabság

 

Kinn a napfény erőtől ragyogó,

A fa zöldellő, a madár csipogó,

Ablakból nézhetem csak a tavasz lágy leheletét,

Ahogy a természeten hagyja áldásos kézjegyét.

Be vagyok zárva sötétlő cellába,

Rideg valóságnak acélos markába.

Csodás illúzióm elrabolja tőlem,

A négy fal marad csak kitartón előttem.

Hiába harcolok, fel kell ébrednem.

Hiába akarom, el kell engednem.

Egyszer akkor is ki kell nyitnom a szemem.

Pedig szinte érzem a balzsamos levegőt.

Látom az embereket, a sírót és a nevetőt.

De üvegfalba ütközik a kezem,

Hiába szeretnék, nem tehetek semmit sem.

Rab lettem a tulajdon szívemben,

S a legrosszabb, hogy észre sem vettem.

Back to you :)

Sziasztok!

Először is egy bocsánatkéréssel tartozom nektek. Nagyon régóta nem néztem erre. Bár az utóbbi három hétben nem voltam itthon, hanem Angliában, de már előtte is eltelt egy jó nagy időszak. Nem akarlak untatni titeket a problémáimmal, miután abból mindenkinek bőven akad, de most már itt vagyok és ha még érdekel titeket, hozom a verseimet, illetve úgy határoztam, hogy ezek után könyvajánlókkal is bővül majd az oldal.

Akár úgy is mondhatjuk, hogy visszatértem és most már újra üzemelni fog az oldal :)

puszi

mesi28

Igazi harc

Kissé hosszú idő telt el a legutóbbi vers óta, de mostanában eléggé feszített ritmusban követik egymást az események az életemben, alig győzöm követni őket!

Úgyhogy kevésbé volt szabadidőm, sőt gyakorlatilag egyáltalán nem volt, ez is egyik-másik unalmas órán született, mert a tanár kiszúrta volna, ha elalszom :) És az irodalom órán épp a drámákat vettük, és jött az ihlet, ha pedig megvan a téma, utána már szinte már a vers írja saját magát. Így volt ez most is!

Remélem tetszeni fog!

puszi

mesi28

Igazi harc

Az élet küzdelem,

Igazi harc, fájdalom, félelem.

Az egész csak gyötrelem.

Az ember mindenhol csak a vigaszt keresi,

De bárhogy kutatja, nem leli.

S van, hogy azt mondja:

Elég már, elegem van!

Inkább örökké álmodnék,

Örök nyugalomban, békességben.

Vagy csak szárnyalnék,

Repülnék a végtelen kék égen.

Miért nem adjuk akkor fel?

Miért születünk, s most miért nem halunk meg?

Miért kelünk fel minden reggel?

Mert új remény ébred a szívben, mikor a nap felkel.

Mert nincsen másunk, csak az élet.

Csak ez az egyetlen egy.

Megújultunk =)

Hali!

Volt egy kis időm, úgyhogy leszedtem a karácsonyi dizájnt, és felraktam egy saját készítésűt.
Hát igen, kezdő vagyok sablon témában xD

De azért szerintem nem lett olyan rossz.
Mindenesetre, ha valami gáz lenne a dizivel, jelezzétek és váltok vagy bűvölök valamit rajta :)

És bár már kevésbé aktuális, itt egy vers a télről.

Még régebben írtam, de lusta voltam begépelni. Most már nem vagyok ennyire hanyatt esve a hidegtől és a latyakos sártól, de karácsony előtt majd megőrültem, csak essen a hó:)

Most meg már a nyarat várom xD Engem megérteni, külön művészet, de mindegy is:D

Itt a vers, és a címe (nem fogjátok kitalálni):

A Tél

Ezernyi hópehely táncolva hull a földre,

Reggelente minden beleveszik sejtelmes ködbe.

Csodálatos jégvilágot teremt a hajnal,

Mintha elvarázsolt világban járnék éjjel-nappal.

A havas tájon végigszalad a kecses holdsugár,

Sápadt, ezüst fénye bevilágít a szobám ablakán.

Hideg szél süvít lankás hegyen-völgyön át,

Éjféltájt a jégkirálynő járja táncát.

A deres fák kopaszon meredeznek a koromsötét égbe,

Ezüst ágai sírósan kéredzkednek a fénybe.

Csodálatos, rémisztő világot tár elénk a tél,

Miközben fehéren csillogó hópihéket sodor a szilaj, dermesztő szél.

Traces of the heart

Sziasztok!

Megnyílt az új blogom, és itt a link is:

www.tth-bymesi28.blogspot.com

Hírek =)

Sziasztok!

Van itt egy-két dolog, most, hogy közeledünk egy csodaszép ünnephez, a karácsonyhoz :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nagyon várom!

A karácsonyi visszaszámláló már kinn van egy jó ideje a blogon, és most felpakoltam egy karácsonyi dizit is, mert ahogy keresgéltem, ez nagyon megtetszett :D És ha műr lúd, legyen kövér, a rendes zenelejátszó mellé lett egy másik is, amin karácsonyi számok vannak, amiket imádok :D

Miután karácsony előtt rendszerint bezsongok és olyan leszek, mint egy túlpörgött búgócsiga, ennek jobbára ti isszátok meg a levét :P Nem, csak vicceltem xD Azért majd igyekszem elviselhető lenni :))

A másik bejelenteni való, hogy pár nap múlva, egészen pontosan december elsején megnyílik majd az új blogom, amin egy saját vámpíros történet kap majd helyet. Akik olvasták a You are my Destiny-t, azoknak ezzel nem mondok sok újat :)

A történet címe Traces of the heart lesz, ami magyarul annyit tesz, Nyomok a szívben :)

Nem nagyon volt ötletem, de azt hiszem, ez illik rá.

A sztoriról annyit, hogy adott egy lány, Camilla, akinek a szerelme a New Yorki vérfarkas klán vezére, és adott egy New York közelében élő vámpírcsalád, aminek az egyik tagja elüti a lányt, és ezzel olyan lavinát indít el, aminek senki nem látja a végét.

Hogy mi lesz ebből?

Nos, azt még én se tudom biztosan, úgyhogy lehet rettegni xD

Remélem, kedvet kaptatok hozzá, és kíváncsiak vagytok egy újabb bonyodalmakkal teli történetre az én tollamból, azaz... billentyűzetemből :)

Ha elkészült a blog, kirakom majd a linket is ;)

puszi nektek!

mesi28

Egy nyári szerelem

Sziasztok!

Hát, újra itt vagyok, mert rám jött valamiféle íráskényszer xD

nem tudom, milyen lett, mert... mert csak :D

örülnék a kommenteknek!

lécci, ne kelljen könyörögni!

Tudom, hogy elmentél, 

És nem jössz vissza már.

Tudom, hogy szerettél,

De elmúlt a nyár.

Számodra nem volt más,

Csak egy kósza románc.

De az én szívemben még ég, s tüzel a láng.

Hiányzol még úgy is, hogy tudom csak játszottál.

Hiányzol még úgy is, hogy tudom, sosem szerettél igazán.

Felveszem a kedvenc pólóm, és rád emlékeztet,

Ezt viseltem, mikor először találkoztam veled.

Elmegyek a játszótér előtt,

És szomorúan mosolygok, mert veled ültem a hintában egy napfényes délelőtt.

De elmúlt a nyár, hullanak a levelek már,

Én pedig elhatároztam: Nem kínzom magam tovább!

Kitörlöm képed a szívemből, és nem gondolok többé rád.