Kissé hosszú idő telt el a legutóbbi vers óta, de mostanában eléggé feszített ritmusban követik egymást az események az életemben, alig győzöm követni őket!
Úgyhogy kevésbé volt szabadidőm, sőt gyakorlatilag egyáltalán nem volt, ez is egyik-másik unalmas órán született, mert a tanár kiszúrta volna, ha elalszom :) És az irodalom órán épp a drámákat vettük, és jött az ihlet, ha pedig megvan a téma, utána már szinte már a vers írja saját magát. Így volt ez most is!
Remélem tetszeni fog!
puszi
mesi28
Igazi harc
Az élet küzdelem,
Igazi harc, fájdalom, félelem.
Az egész csak gyötrelem.
Az ember mindenhol csak a vigaszt keresi,
De bárhogy kutatja, nem leli.
S van, hogy azt mondja:
Elég már, elegem van!
Inkább örökké álmodnék,
Örök nyugalomban, békességben.
Vagy csak szárnyalnék,
Repülnék a végtelen kék égen.
Miért nem adjuk akkor fel?
Miért születünk, s most miért nem halunk meg?
Miért kelünk fel minden reggel?
Mert új remény ébred a szívben, mikor a nap felkel.
Mert nincsen másunk, csak az élet.
Csak ez az egyetlen egy.
2 megjegyzés:
bevallom, én sosem voltam nagy versrajongó. Az elemzéseknél mindig fogtam a fejem, hogy "Jézus, nem hiszem, hogy a költő azon gondolkozott írás közben, hogy kijöjjön a megfelelő versláb..." Azokat a verseket szeretem, amelyek megérintenek.Olvasom és gondolkodás nélkül beélem magam. Könnyed érzés fog el és beleborzongok. A te versednél ez megtörtént. Köszönöm szépen!
üdv:
diana
Örülök neki, Diana :)
Én köszönöm h írtál :D
Megjegyzés küldése