Sziasztok!
Hoztam még egy verset, amit ma írtam, igazából nem tudom, honnan jött, mert hét ágra süt a nap odakinn, de ezt sikerült kreálnom. Közben csak egy számot hallgattam, Leona Lewis Footprints in the sand című dalát, szerintem gyönyörű, itt egy link is: katt ide
És akkor itt a vers:
Let it rain
Az utca néptelen, az eső szakad,
Megannyi csepp koppanását viseli a sötét aszfalt.
Nem dörög, nem villámlik,
Az eső békésen, de megállíthatatlanul csak hullik és hullik.
Lehajtott fejjel sétálok a kihalt városban,
Oldalra nézve meglátom, ahogy egy szerelmes pár fázósan,
összebújik nagy, piros esernyőjük alatt boldogan.
A fájdalom elborít, könnyeim kicsordulnak,
Ahogy belém hasít a tudat: engem elhagytak.
Sétálok tovább, s reménykedek,
Hogy senki nem látja, összetörték a szívemet.
Csak reménykedek,
Az eső elmossa a fájdalmat,
S nem marad semmi, ami ilyen pokolian tüzelhet, éghet, fájhat.
Csak megyek és megyek,
Azt se tudom, merre,
De ismerem magamat,
S tudom a vágyamat:
Essen csak az eső, mossa el tétova lábnyomaimat.
Nem lehet mindenki elégedett, boldog,
Nem oszthat folyton happy endet a sors.
Én már csak abban reménykedem,
Majd az eső kitisztítja a lelkem.
2 megjegyzés:
fantasztikus
:'(
Igaz, ezer fok van, de király:)
köszi:D
Megjegyzés küldése