Hát, itt van még egy vers, szerintem eddig ez a leggyengébb, de azért felraktam :)
Azért remélem, kapok kommenteket :)
puszi
mesi28
Ígérd
Ülök hozzád bújva az öledben,
Egy csodás márciusi reggelen.
Nem beszélgetünk,
Mert szavakra nincs szükségünk.
Elámulva nézem arcod,
Te pedig lágyan homlokon csókolsz engem.
Élvezem a csendet,
És fogom kezedet.
A pillanat tökéletes,
Én mégis felülök,
Szemedbe nézve így szólok:
Ugye mindig velem maradsz?
Ugye mindig szeretni fogsz?
Ugye megígéred,
Hogy ha elesnék, megfogsz?
Te csak rám néztél.
S szemedben kétség lobogott.
Hát nem szeretsz?-kérdeztem én.
Te megráztad fejed.
Szeretlek.
De ne kérj tőlem ilyet.
Ne kösd meg kezeimet.
Ennek már több éve,
És én céltalanul járom az utcákat,
Csak megyek, és nem találom az utamat.
Mert akkor elveszítettem,
Mikor megkérdeztem,
Ugye mindig velem maradsz?
Ugye mindig szeretni fogsz?
Ugye megígéred,
Hogy ha elesnék, megfogsz?
És te megijedtél,
Csak engem néztél,
Szemeidben égett a kétség.
Nem értettem, miért?
Azt hittem, nem szeretsz.
Pedig csupán félsz…
Elveszítettelek,
Mert azt akartam, hogy ígérd meg.
2 megjegyzés:
Gyönyörű vers!
köszönöm:)
Megjegyzés küldése