11.Fejezet
Keserédes öröm
Bocsi, h ilyen későn, de így tudtam gép elé kerülni. Remélem tetszeni fog, nagyon örülnék a kommenteknek, hisz hamarosan vége a sztorinak, és egyre kevesebben írtok :(
puszi
mesi28
/Lucas szemszög/
May és a Denoire klán három legerősebb tagja feküdt a tisztáson eszméletlenül. Legalább is remélem, hogy eszméletlenül és nem holtan.
Azonnal Mayhez rohantam. Semmilyen életjelet nem adott, még levegőt sem vett. Igaz, ez nem jelent semmit, hisz nincs szükségünk rá, de mi van, ha tényleg meghalt?
Én… én azt nem bírnám elviselni. Kisimítottam a haját az arcából. Feje élettelenül bukott hátra.
-Kathleen, szólj a többieknek!-szóltam kétségbeesetten a húgomnak, aki lefagyottan állt a tisztás szélén. Mintha kábulatból ébredt volna fel, bólintott, de az aggodalom csak úgy sütött fenyőzöld tekintetéből.
Pár pillanat múlva már mindenki ott állt pontosan annyira lesokkoltan, mint a húgom.
-Kislányom!-szaladt oda Mayhez és hozzám Brenda. Mindenki körülállt minket, és meg sem bírtunk szólalni.
-Hagyjuk itt a Denoireokat, Mayt pedig vigyük haza.-adta ki az utasításokat Dean. Ő legalább hidegvérrel tudott gondolkodni. Én csak kétségbeesetten figyeltem Mayt, hátha megmozdul, hátha megrebben a pillája, vagy megrándul a szája, de semmi.
Biztos voltam benne, hogy ha ember lennék, már zokognék.
-És ha felébrednek? Itt lenne az alkalom, hogy leszámoljunk velük.-szólt közbe Ryan.
-Van egy elméletem, de ezt majd otthon.-zárta rövidre a témát Dean.
Óvatosan felemeltem őt, és elindultunk hazafelé. Nem futottam olyan gyorsan, hátha felébred közben. Sosem féltettem még ennyire senkit.
Ha ő nincs, én se vagyok.
A házhoz érve felvittem őt a szobájába, és finoman lefektettem az ágyra. Mindenki odagyűlt, Brenda a másik oldalra ült, és láttam rajta, hogy legalább annyira félti Mayt, mint én, ha nem jobban.
Máshogy néz rá.
Én úgy nézek rá, mint életem értelmére, ő úgy, mint magára az életre.
A többiek az ágy köré gyűltek.
Mindenki szemében ott csillogott az, amit én is éreztem, igaz bennem ez ezerszeresére dagadt. Az aggódás, az elvesztés fájdalma.
Dean tűnt csak nyugodtabbnak, mint a többiek.
-Figyeljetek, talán nincs akkora baj, mint gondoljuk.
-Hogy érted? Itt fekszik gyakorlatilag halottan! Lehetne ennél rosszabb?-fakadt ki Brenda.
Ana odament hozzá, és megölelte.
-Szerintem mindannyian kómába estek. Ahogy a nyomokból láttam, harc volt, gondolom Damien próbálta átvenni felette az irányítást, de mind ismerjük Mayt. Makacsabb, mint amit az ember kinézne belőle. Feltételezem nem sikerült, és verekedni kezdtek. Nadia veszélyesebb, mint a két vezető együtt véve. May valószínűleg megpróbálta használni a képességét, viszont ez úgy kimerítette, hogy a képessége visszacsapott rá, és önmagát is kómába ejtette. Kimerült lehetett, és biztos félt is. Az tudatalattija pedig megpróbálta felmenteni ez alól a túlzott terhelés alól, és a Denoire-okkal együtt saját magát is elaltatta.-magyarázta Dean.
-Akkor… örökre így marad?-kérdeztem fakó hangon csakis az ő arcát nézve.
-Nem tudom. De csakis ő tudja felébreszteni a Denoire klán tagjait. Talán percek kérdése, talán óráké, talán napoké… esetleg hónapoké, éveké… tényleg nem tudom. Minden tőle függ.-mondta Dean Mayre nézve, miközben Verát karolta át, aki hozzá bújt. Sose láttam még ennyire gyámoltalannak a nagy Veronica Fletchert.
Azt hiszem, ő is nagyon megszerette ezt az angyalt. De őt nem lehet nem szeretni.
Lassan mindenki elszállingózott, csak én és Brenda maradtunk, de aztán neki is mennie kellett, mert állatalakban körül kell néznie, jobb az elővigyázatosság, főleg a történtek után.
Simogattam az arcát, nyugtató szavakat suttogtam neki, habár tudtam, kevés az esély rá, hogy hallja. Lehajoltam, és időről időre megpusziltam a homlokát.
Teltek a napok, Brenda is nagyon sokat volt bent vele, de neki is kötelességei voltak.
Mindenki benézett hozzá legalább egyszer. Én nem mozdultam mellőle, egyre csak vártam, hogy felébredjen.
„Kicsit belehalok minden nap, hogy nem hallhatom a hangodat, kicsit belehalok minden nap, hogy nem ölelsz, és nem simogatsz.”
Jutott eszembe az egyik regényből egy részlet. Amikor ezt olvastam, csak nevettem egyet a szereplő naivitásán. Ma már teljesen együtt érzek vele.
Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém.
És te nem ébredsz fel…
Meg sem mozdulsz…
Vajon hol jársz most? Az álomvilág kacér, valószínűtlen és mégis csodálatos útvesztőjében? A félelmeid legmélyebb legsötétebb rémisztő bugyraiban?
Vagy csak lebegsz az édes felejtésben, ahol nincs semmi, csak a megváltó nyugalom?
Ott akarok lenni veled. Bárhol is vagy, én is ott akarok lenni. Mert számomra csak melletted van létezés.
Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.
De nem bántam meg, hogy megismertelek, hogy beléd szerettem, mert akkor kezdtem el igazából élni, te keltettél életre engem.
Azt sem tudom, mit teszek, ha felébredsz. Féltem a pillanattól, de nem bírlak így látni téged.
Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék, és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.
/May szemszöge/
Semmit nem éreztem.
Nem ürességet, egyszerűen csak semmit. Se jót, se rosszat, se semmit, ami a kettő között van.
Nem sötétség volt körülöttem, nem is világosság, hanem szürkeség.
Nem éreztem azt, hogy el kéne innen mennem. Azt sem tudtam, ki vagyok, semmit sem tudtam, de nem zavart. Hisz hol lennék, ha nem itt?
Szerves része voltam ennek a masszának, az pedig az én részem volt. Nem éreztem, hogy lebegnék, azt sem, hogy valamin fekszem. Semmit. És nem bántam.
Aztán valami motoszkálni kezdett bennem. Mintha valami a felszínre akarna törni. Furcsa volt. Nem értettem, mi ez.
Majd hirtelen elárasztottak az emlékek. A Denoire klán, az erdő, a harc, Fletcherék, a Nelson család, és Ő. Most már szabadulni akartam innen. Nem tudtam, mennyi ideje lehetek itt, de vissza akartam menni.
Kétségbeesetten kerestem a kijáratot, nem tudtam, merre induljak. Két meleg érintést éreztem a vállamon, de nem láttam senkit.
Majd meghallottam egy édes lágy hangot. Ez az Ő hangja.-tudatosult bennem.
Nem tudtam, honnan jön, ösztönösen indultam a keresésére.
Aztán eltűnt a szürkeség, és feketeséget láttam magam előtt. Pár pillanattal később rájöttem, hogy a két csukott szemhéjam az.
Így kinyitottam a szemeimet…
24 megjegyzés:
Szia!
Ez kész kínzás!
Hogy lehet itt befejezni???
Remélem sietsz mert nagyon izgatott vagyok!
Egyébként jó lett!
Üdv.: Maya
Szia csajszi!
Függő vég! Wíííí, ha egyszer elkaplak...
Nagyon jó lett, annyira aranyos volt, hogy Lucas aggódott Mayért-asszem kezdek újra Lucasfan lenniXD
Még 1* nagyon jó lett, hm, nagyon tetszett:D
Szia!
Igazán megható volt a rész... nekem legalábbis!xD
Örülök,h May kinyitotta a szemét, és remélem a kövi részben összejönnek! Ugye?Ugye? xD
pusziiiii
áhh ez fantasztikus lett:)
Lucas szavai annyira szépek voltak:)
majdnem sírtam:)
de komolyan:)
nagyon tetszett:)
nagyon jó lett:)
várom a kövi részt:)
Szia!
ne haragudj,hogy mostanában nem írtam megjegyzést,de nem volt túl sok időm.
Egyrészt Robot hajkurásztam :P Másrészt pedig muszáj volt nekem is írnom,hiszen az olvasól elpártolnak..:D és még így is le vagyok maradva mindennel..iylen az én formám,na de sebaj.
Szóval tényleg sajnálom,de ennek ellenére mindig elolvastam és mind tetszett,de most csak erről a fejezetről beszélnék.
Egyszerűen tökéletes lett.
Annyira szeretem a változatosnál változatosabb szóhasználatodat,egyszerűen nem lehet megunni.
Tetszett,hogy a semmit olyan érdekesen írtad le hasonlatokkal meg minden.
aztán ugye maga a cselekmény is tetszett. Hihetetlenül jó,hogy May életben van és a végén attál egy halvány sejtést,hoyg fel is fog ébredni.
Remélem,hogy Lucassal megbeszélik a dolgokat.
csak ismételni tudom magamat: Nagyon jó lett.
Szomorú vagyok,hogy lassan vége mert tudnod kell,hogy ez az egyetlen olyan történet amit rendszeresen olvasok és nem fanfiction.
Ügyes vagy és megint alkottál. Így tovább!
Puszi: Bella1213
Szia!
jaj nagyon jó lett :) Szépen leírtad :) Már kivi vok, hogy mi lesz miután May felébredt :)
Remélem hamar folytatod :D
Izgatottan várom a frisst! :D
Emi
Hello!
Maya:igen, előbújt a szadista énem :P azért köszi xd
Phoenix:igen :D köszike
szannika:majd meglátjuk :P
Pusszy:jujj majdnem sírtál?ez aranyos :) köszi szépen
Bella1213:megértelek, neked se lehet könnyű ennyi sztorival :)
meghát rob is csak egyszer van hozzánk ien közel :P megtiszteltetés, h ez az egyetlen nem fanfic, és örülök, h ennyire tetszett :)
Emi:köszi szépen, már készülőben van a feji ;)
ugy megnyugottam:_D
és mikor felébred ugye minden rendbe jön ?:)
één meg azt hittem meghalt..de szerencsére nem:D
várom a folytatást:D
puszi
Oké, én már tényleg nem szólok egy szót sem semmihez!
De miért kell ennyit vezekelnem??? Nem is csinálok olyan sűrűn függővégeket, hogy ilyen befejezéseket érdemeljek!
Hogy Jack Sparrow szavaival éljek:"Hát ezt érdemlem én? Nem ezt érdemlem..."
Alkottál már megint, de ezen már nem is csodálkozom!
Pusz és SE
Szylu
Szia! szerintem jó lett és így tovább! sajnálom hogy a többiek nem komiznak:(
nagyon tetszett az új fejezet:)
én is sajnálom ha a többiek nem komiznak, de manapság senkinek sincs sok ideje komizni csak elolvassa a fejezetet é srohan a dolgára
am meg a renszeres olvasók mennyiségén meglátszik, hányan szertik a blogot
Hello!
szylu:de igen, rengeteget szoktál!
am köszike XD
Eszter:nyugi, nem dől össze a világ, amiért nem írnak, csak ritkábban van friss, de nem hagyom abba :)
Tünisütikeh:köszönöm szépen, és szerintem 3 szóhoz, vagy egy mondathoz nem kell olyan sok idő, nem oldalakat kérek, csak pár szót. és nekem is nagyon kevés időm van, és ha rohanok, akkor is ki tok nyögni annyit h tetszett vagy nem.
puszillak titeket
mesi28
nagyon tetszett:)
várom a kövit:)
utálom a függővégeket:)
nagyon tetszett ez a rész is:)
sajnálom h olyan sokan nem komiznak
pedig ez az egyik legjobb blog amit eddig olvastam
puszi
nagyon tetszett:)
vároma folytatást
reméelm hamar lesz
imádtam, imádtam
cuki volt lucas és may is
nagyon várom már a kövit és komizzatok serényen
puszi: SYDNEY
cukii lett:)
imádtam ez a fejezetet isXDD
jó lett de nagyon
várom a folytit
szia mesi!
nagyon szeretem a blogodat és eléggé tetszett ez a fejezet is
csak így tovább
csilla
kircsikeh lett:)
csak így tovább
már várom a frisst
imádom
aranyos lett:)
várom már nagyon a következőt
lécci siesss
királyság ez a blog
a legjobb
the best
imádom és a fejezet is anygon jó lett
várom a frissst
édeskehh lett:)
tetszett:)
várom a frisst:)
nah te csaj:)
ezzel a komiagymosással aztán mindenki észhez térítettél
nagyon jó lett ez a fejii is:9
imádlak
várom a folytatást
csókot kérünk vagy még durvábbat:)
Istenem, de megtáltosodtatok!!!!
Itt pattogok a székemen, annyira örülök, hogy írtatok nekem, hogy el sem tudom mondani!!!
neki is állok írni, és talán még ma fenn lesz a friss!
puszi
mesi28
Megjegyzés küldése