Őszi reggel
Ez a vers abszolút én vagyok. Az én egyik reggelem, csak kicsit másképp :)
Hideg, borzongató őszi reggel,
A csípős szél arcomba vág.
Nehéz táska húzza a vállam, az iskolába megyek már.
Zakatolva jön a villamos,
Sárga fénye színt visz a szürkeségbe.
Felszállok, s leülök a hátsó végébe.
Kibámulok a szomorú világba,
Forró leheletem nyomot hagy az ablakon,
Kósza esőcseppek szaladnak végig azon.
Elmélyülten az üvegre rajzolgatok
Mindenfélét, ami csak eszembe jut.
Tűnődve nézem az ábrákat.
Csak a képzeletem játéka,
Mégis, az én világom kis darabja.
S a villamos monoton zaja a szimfóniája.
Ez nem a Varázsfuvola, csak a való világ.
S mégis… néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.
2 megjegyzés:
szia.
érdekes vers lett, bár ha úgy kéne elszavalni, mint egy verset, amúgy próbáltam, akkor beletörik az ember bicskája, mert hosszú némelyik sor, illetve sok a mondatocska, azért mondatocska, mert rövidek :)
de a mondanivalója jó, viszont az utcsó mondat volt szerintem a legjobb.
Az nagyon találó lett :)
remélem nem gond, hogy írtam neked :/ :)
pusz
Hello!
Én próbáltam elszavalni és nekem ment :D és örülök h tetszik :))
Baj??jesszus, dehogy nagyon is örülök neki!:D
örülök h tetszett :D
puszi
Megjegyzés küldése