Sziasztok!
Hoztam megint egy verset hosszabb idő után:) Sajna eléggé zsúfolt most az életem minden perce, ezért kevesebb időm jut ilyesmikre, ezt is úgy órák alatt firkálgattam, de végül csak kész lett:)
Nekem ez az egyik kedvencem eddig:) Rólam szól, de mégsem... nekem végül az írás segítségével sikerült kitörnöm ebből a megjátszósdiból :))
Álarc mögött
Azt hiszed, ismersz, mert tudod a nevem.
Azt hiszed, mindent tudsz rólam, mert beszéltünk egyszer.
Még én sem tudom, ki is vagyok valójában,
Keresem, kutatom az utam a nagyvilágban.
Nem ismerhetsz, hisz álarcot viselek,
Mely védőn eltakarja igazi énemet.
Mert így biztonságban érzem magam.
Így tudom, hogy nem bánthatnak.
Jégpáncél borít minden egyes nap.
Azt hiszed, jó kedvem van, mert nevetek a vicceden.
Nem láthatod legbelül a sebeket a szívemen.
Vidáman mosolygok, azt hiszed boldog vagyok.
De a szememben könny csillog titkon.
A látszat, a külcsíny egy dolog.
A szív sokszor más dallamot dobog.
Az én lelkem szomorú melódiát énekel,
De elbújtatom álarc mögé,
Ne láthassa senki se.
Nevetek, s nem veszem észre,
hogy az álarc, mit eddig csak viseltem,
Belém égett, s én lettem.
