Szenvedély

Hello!

Hoztam egy újabb verset, ezt igazából (hülyén fog hangzani) a Buffy a vámpírok réme c. sorozat egyik része ihlette, konkrétan a 2. évad szenvedély címmel ellátott része, nagy hatással volt rám, főleg az, akinek a szemszöge volt a rész, és nagyon tetszett is, mert szerintem sok igazság volt benne.

Aki látta a sorozatot, tudja miről beszélek, aki még nem, annak pedig (amennyiben szereti az izgalom, a szerelem, a legendák és a horro keverékét), annak tudom ajánlani, fenn van neten az összes évadja, és én imádom :)

Most pedig ennyi szövegelés után itt a vers, remélem tetszeni fog, és nagyon örülnék pár kominak:)

Szenvedély

Az érzelmek semmihez sem foghatók.

Azok nélkül csak szürkeséget kapsz a naptól.

A szenvedély szélsőséges.

Letisztítja az érzéseidet.

A szerelem lobogó lángja,

A gyűlölet égető szilánkja,

A vágy mindent elsöprő ára,

A bosszú keserédes zamata.

Mert mindez szenvedély.

Mert mindez igazi, éltető kéj.

Néha elvakít mindez.

Néha hibát követ el, aki érez.

De mégis a szenvedély éltet,

Mert enélkül az ember üres, csak létez.

Egy érzés...

Hello!

Régen hoztam már verset. Nem is nagyon írtam mostanában. Már nem olyan egyszerű minden, mint régen. Ez a vers pedig a mostani érzéseimet foglalja össze.

Remélem tetszeni fog:)

Örülnék a kritikáknak...

Néha úgy érzem, összeroppanok,

Hogy a súly alatt megszakadok.

Nem hallom a szívemben a zenét,

Csak a felhőket látom, a mennydörgést.

Utoljára a remény hal meg?

Pedig nem reménykedek,

S mégis itt vagyok, élek.

Hova tűnt az optimista lány?

Akire rámosolyog a világ.

Szeretnék erős lenni.

Szeretnék a gondokkal mebirkózni.

De az angyal is csak ember ha letépik szárnyait,

A gazella is védtelen, ha eltörik lábait.

Kipukkadt a burok, ami eddig védett,

És rájöttem, ez nem mese.

Itt harcolni kell.

S nincs semmilyen szuperhős, aki majd megment.

Az élet nehéz.

Kezdek rájönni.

És rádöbbentem, hogy ha ez a valóság,

Én nem akarok felnőni.

Már megint a régi nóta...

Sziasztok!

Igen, igen már megint a régi nóta!

Azt mondtátok, érdekelnek a verseim, meg a fordítások, meg az ilyesmi dolgok. Mert habár a történet véget ért, nem akartam csak úgy itt hagyni ezt a blogot, hisz ez volt életem első írása, a szívemhez nőtt, és ti is :)

Viszont megint ott vagyunk, ahol a part szakad.

Nem írtok komit.

De egyáltalán nem!

Az utolsó versemhez a 85 ember közül, aki ide feliratkozott, senki sem írt egyetlen egy szót se, de még csak annyit se, hogy jó vagy rossz!

Nem fogom koptatni a klaviatúrám, hogy miért is fontos nekem, sőt mindenkinek, aki blogot vezet, vagy ír, hisz már kismilliószor elmondtam chatben, bejegyzésben, mindenhogy, ahogy csak tudtam.

Szóval most már tényleg döntsétek el, mit akartok, mert imádok ugyan verseket írni, de ha ez titeket nem érdekel, nem baj, nem fogok senkit se megenni érte.

Csak akkor mondjátok meg!

Ha azt akarjátok, hogy teljesen fejezzem be ezt a blogot, mert nincs értelme, azért se fogom a fejét leüvölteni senkinek, még csak képletesen sem. Az se zavar, ha névtelenül írtok.

De néma gyereknek anyja se érti a szavát!

puszi

mesi28