Ha nincs tovább...

Sziasztok!

Ma este írtam még egy verset, ami pontosan tükrözi a jelenlegi lelki állapotom, úgyhogy azért lett ilyen, sajnálom :)

Azért a kommenteknek nagyon örülnék!

puszi

mesi28

Ha nincs tovább...

Mindennap történik valami,

Néha jó, néha rossz.

Olyankor persze bosszankodsz, szomorkodsz,

Aztán megintcsak történik valami,

egyre több dolog, csak gyűlik és gyűlik.

Kezd betemetni, és azt érzed, a súly összenyom.

Egyenként megoldalnád magad,

de így nem megy, nem bírod el a gondjaidat.

Olyankor minden a felszínre tör,

Amin már túlléptél és az is, amit csak eltemettél.

Olyankor elég egy pöccintés, és a kártyavár összedől.

A térdeid megremegnek a súly alatt, mit a válladra vettél.

Elönt a reménytelenség.

Azt gondolod, "nem vagyok elég erős",

és már csak sírni akarsz.

Hogy kiadd magadból, a fájdalmat.

Azt érzed, ez a világ nem neked való már.

Nincs több élmény, ami rád vár.

Amikor már minden mindegy,

legszívesebben egyedül lennél egy távoli békés szigeten.

Van, hogy tényleg nincs remény,

van, hogy tényleg nincs kiút,

van, hogy ott a vége, s ennyi volt...

Let it rain

Sziasztok!

Hoztam még egy verset, amit ma írtam, igazából nem tudom, honnan jött, mert hét ágra süt a nap odakinn, de ezt sikerült kreálnom. Közben csak egy számot hallgattam, Leona Lewis Footprints in the sand című dalát, szerintem gyönyörű, itt egy link is: katt ide

És akkor itt a vers:

Let it rain

Az utca néptelen, az eső szakad,

Megannyi csepp koppanását viseli a sötét aszfalt.

Nem dörög, nem villámlik,

Az eső békésen, de megállíthatatlanul csak hullik és hullik.

Lehajtott fejjel sétálok a kihalt városban,

Oldalra nézve meglátom, ahogy egy szerelmes pár fázósan, 

összebújik nagy, piros esernyőjük alatt boldogan.

A fájdalom elborít, könnyeim kicsordulnak,

Ahogy belém hasít a tudat: engem elhagytak.

Sétálok tovább, s reménykedek,

Hogy senki nem látja, összetörték a szívemet.

Csak reménykedek,

Az eső elmossa a fájdalmat,

S nem marad semmi, ami ilyen pokolian tüzelhet, éghet, fájhat.

Csak megyek és megyek,

Azt se tudom, merre, 

De ismerem magamat,

S tudom a vágyamat:

Essen csak az eső, mossa el tétova lábnyomaimat.

Nem lehet mindenki elégedett, boldog,

Nem oszthat folyton happy endet a sors.

Én már csak abban reménykedem,

Majd az eső kitisztítja a lelkem.

Álmodj!

Sziasztok!

Nem, nem javult meg a gépem de tegnap este álmomban jött az ihlet, és írtam egy újabb verset, szal ameddig nem lesz megint minden a régi, ezzel kell beérnetek, sajnálom :(

Itt a vers, remélem tetszeni fog :)

Egyébként a versekhez is pls írjatok komikat, mert nagyon nagyon örülnék neki, h egyáltalán van e rá igény, meg milyenek, mit gondoltok, fontos lenne!:)

Előre is köszi!

puszi

Álmodj!

Mindenki azt mondja,

szállj le a földre.

Mindenki csak azt szajkózza,

szedd magad össze végre.

Pedig te még álmodnál,

Csak szállnál tovább és tovább az álmok színes szárnyán.

Én azt mondom,

Álmodj hát,

Álmodj csak,

Álmodj nagyokat, csodás illúziókat.

Mindegy, hány éves vagy.

Egy csöppnyi szabadság a képzelet mezején,

Egy kis fiolába zárt boldogság, csupán egy illanó szappanbuborék.

Mégis, a hétköznapok szürkeségében kincset ér.

Légy boldog egy futó percre ebben a rohanó világban,

Lehetsz akárki, akárhol, akárkivel álmodban.

Az álom szabadság.

Olyankor távol a valóság.

Ezért én azt mondom,

Álmodj hát,

Álmodj csak,

Álmodj nagyokat, csodás illúziókat.

Mert megéri!

Mert mindenkinek kell álmodni!

Álmok nélkül nincsen holnap,

Álmok nélkül silány a tegnap.

Álmok nélkül szürkén telik a nap.

Repülj csak,

Szállj a magasba,

Mert az álmok szabadsága mindenkinek jár!

Ne hagyd, hogy fásulttá tegyen a valóság.

Ha nehéz az élet,

Ha nem bírod tovább,

Álmodd meg a saját csodád!